Van valami vonzó abban, hogy a többséget képviseljük: megnyugtató a nyájhoz tartozni. Azzal áltathatjuk magunkat, hogy megfelelünk a normának, sőt normálisak vagyunk. A norma azonban bizonyos korokban eltorzult is lehet.
Nincs, aki megmondja neked, hogy ki vagy, és nincs is rá szükséged, hogy megmondják. Az vagy, aki vagy.
Törj ki a kiszabott keretből,
hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből!
És éld úgy szívből az életed,
csak így lehetsz az, aki ma mindent megtehet!
Légy egy fűszálon a pici él,
s nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Az igazi tekintélyt nem védi törvény parancsa, fegyverek hatalma, az igazi tekintély a maga erkölcsi erejével hat. A nézésével hat, egyéniségének kisugárzásával.
Legjobban az tiszteli stílusomat, aki általa tanulja legyűrni mesterét.
Embernek lenni végtelenül fontosabb, mint azok a sajátosságok, melyek az embereket egymástól megkülönböztetik.
Az ember előtt két út áll: az egyik az, hogy megvalósítja saját magát, azt, akinek ő született; a másik az, hogy mindent megtegyen azért, hogy szeressék, mert ez a vágy is vele született. És a szeretetnek mindig ára van.
Az ért el igazi sikereket, aki jól élt, gyakran nevetett, sokat szeretett, elnyerte az okos emberek tiszteletét, a szegények bizalmát és a gyerekek vonzódását, aki különb világot hagyott maga után, mint amilyet ő talált születésekor, aki mindenben a jobbat kereste, és ő is a legjobbat adta önmagából.
Amit mi sajátos jellemnek látunk, ott lappanganak a nevelhető és nevelhetetlen tulajdonságok, minden szabadsága és áthághatatlan korlátja egy leendő életnek.
Azok vagyunk, akikké tesszük magunkat, a többi nem számít.
Szinte semmim sincs, de megőriztem két dolgot, amit a nálam gazdagabb emberek nagy része már régen elveszített: a méltóságomat és a tisztességemet.
Nem mindenkinek valók a nagy kihívások. Csak néhány kiválasztottnak. A többiek pedig, akik a bűvös körön kívül rekedtek, úgysem érthetik.
A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van.
Soha ne próbálj utánozni senkit, mert csak a második legjobb leszel.