A fantáziáink és a vágyaink színesebbek, mint a szabályok. Vadabbak, mélyebbek, nyugodtabbak és gyöngédebbek.
Minél jobban érted saját magad, annál jobban meg fogsz tudni érteni másokat is. Annál kevésbé kell majd hadakoznod ellenük.
Emberek milliói inkább szenvednek, lemondanak, belenyugszanak, végül megkeserednek vagy akár meghalnak, mint hogy vennék a fáradságot, és megpróbálnák türelemmel és olykor a kellemetlenségeket is elviselve megérteni önmaguk és mások legellentmondásosabb és legkevésbé illendő oldalát is.
Ahol szerelem gyúl, ott olyan bölcsesség születhet, amely képes ledönteni a szabályokat és hidakat verni. Megértés támadhat az iránt, ami korábban idegennek tűnt.
A szerelem hevében sokan úgy érzik magukat, mintha a "hetedik mennyországban" lennének, és ilyenkor teljesen közömbös számukra, hogy hol is van az a mennyország. Talán bennünk, amikor valakit szeretünk, és ő viszontszeret.
Szabadság nélkül nincs szerelem. A szerelmet nem lehet megvásárolni, sem erővel, sőt még a halállal sem lehet kikényszeríteni. Lehet színlelni és tettetni, de akkor az már nem is szerelem.
Van valami vonzó abban, hogy a többséget képviseljük: megnyugtató a nyájhoz tartozni. Azzal áltathatjuk magunkat, hogy megfelelünk a normának, sőt normálisak vagyunk. A norma azonban bizonyos korokban eltorzult is lehet.
Értéknek kell tekinteni az emberi sokféleséget. Eközben a legfontosabb mércét az emberi jogok jelentik, amelyek a kisebbségekre éppúgy érvényesek, mint a többségre. Csak az érdemel elismerés helyett kritikát, aki ezeket nem tartja tiszteletben.
Úgy nem lehet szeretni, hogy nem érezzük át a másik ember örömét és bánatát. Úgy nem lehet szeretni, hogy nem fedezzük fel a közös pontokat azokkal, akik első pillantásra annyira másoknak tűnnek, mint mi.