Semmi sem nehezebb, s kíván erősebb jellemet, mint a kor szokásaival való szembeszegülés.

Felnőtté nem az életkora teszi az embert, hanem a viselkedése.

Mutassatok nekem egy hőst, és írok nektek egy tragédiát.

Biztosan érdekes vagy, mint a legtöbb emberi lény, merj hát az lenni, akkor hamarabb és főként: igazán odafigyelnek rád, mint ha nyavalyogsz, érzelmeket zsarolsz.

Merészelj szuverén lény lenni, akkor is, ha kényelmesebb a banálokra támaszkodni, és minimális mértékben gondolkodni!

A személy sohasem lesz képes kilépni önnön korlátozottságából, és áttörni a másik oldalra.

Senki nem képes arra, hogy kicserélje egy másik lény személyiségét; a legtöbben még önmagunkkal sem boldogulunk. Effélére vállalkozni annyi, mint fejest ugrani egy dúsan lakott kígyóverembe.

Úgyszólván sebezhetetlen volt, gyűlölet, megvetés, irigység hiányzott belőle. S e hiány fegyverezte fel a páratlan képességgel, melynek birtokában akárkit, bárkit megértett vagy elfogadott.

Akármilyen utat is választasz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.

Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.

Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben.

Van egy ősrégi alapértékrend, ha aszerint élnénk, kijönnénk önmagunkkal, és a világ is teljesen jól kijönne velünk. Ezt igyekeznek felülkiabálni a mindenkori elvárásemberek. Azt üvöltözik, hogy kövesd a trendeket, viselkedj sztereotip módokon, versenyezz mindenáron, extrémkedj, légy sovány, "szabad", önmagad. Ám ha te fogcsikorgatva törekszel megfelelni e kívánalmaknak, fura módon inkább képmutató, zavarodott, felelősséghárító, elbutult, öngyűlölő leszel.

Nem az a kérdés, mi minek látszik, hogy például a 15. századi itáliai egyetemi tanár, aki nemességre vágyik és nemesként él, nemesi privilégiumokat szerezve nemes-e avagy polgár, vagy hogy az ötvenes években deklasszálódott, de úri szokásait továbbéltető család tagjai inkább urak vagy szolgák, hanem hogy egyszerre urak és szolgák.

Mindenkinek, aki nagyon valamilyen, büdösül népes az ellentábora.

Inkább írj csak magadnak, és ne legyen közönséged, mint hogy a közönségednek írj, és ne legyél önmagad.