Aki legszomorubb: mindég nevet,
mert a nevetés mindent eltakar.

És nem tudom: holnap milyen leszek...
De útja bármilyen messze vigye,
az az uj lény, akivé holnap válok,
A régi szomorút felejtheti-e,
Felejtheti-e...

S ez időtlen tértelen űrben megállt az életem is,
csak mint kikapcsolt gépezet kis bolond kereke,
szivemben zakatol egyre a csendben:
hol vagy most? hol vagy most?
szivemben zakatol s vár szikra-jeledre,
melytől húnyt szemem újra kigyúl,
újra kigyúl egész életem
megindul
feléd.

Lelkemből nem hajolt ki mozdulat,
amellyel átöleljem kedvesem...