Sok minden van, aminek kimondatlanul kell maradnia, mert ha egyszer szavakba öntik, elveszíti magasztos és titokzatos voltát.

A tabu definíciójához tartozik, hogy a dolgot semmiképp se szabad említeni (mint a primitív népeknél a totemállat nevét).

Imádom ezt hallani: "túl fiatal vagy ahhoz, hogy megértsd". Ezt akkor mondják a "felnőttek", amikor nem tudják megértetni magukat, és az egyszerűbb út az, ha a másikat hülyének nézik.

Az értelem közlekedési eszközei a szavak. Éppúgy ki tudnak siklani, fel tudnak borulni, képesek összeütközni, akár a járművek. Érzelmeink, indulataink kormányozzák őket. Azokat kellene megtanítani, hogy az emberközi utak jelzőtábláira figyeljenek.

Ha az ember nem mondja ki hangosan, az olyan, mintha semmissé lehetne tenni, el lehetne tussolni.

Hogy a nyelvbotlást elkerüld,
Öt dolgot jól figyelj meg,
Kiről beszélsz, miket mesélsz,
Mikor, hol és kinek.

Az emberek a legfontosabb dolgokat mindig a véletlenül elejtett szavaikkal közlik.

Néha azért nehéz beszélni, mert nincs mit mondani, néha azért, mert túl sok a mondanivaló.

Más lelkét sértő szót ne ejtsél,
ellenséged is kíméld attól.
Visszhangként száll vissza ilyesmi
annak fejére, aki mondta.

Átok a nyelv, ha nincs hozzá fej!

Sokat beszélj: bűnök forrása;
kevesebb szó: bajoktól óv meg.
Beszélj, papagáj: kalitka vár;
a többi madár szabadon él.

Aki mások társaságában
mások előtt nem mondhatót mond,
akár igaz, akár hazug szó,
óvakodjék csak tőle a bölcs.

Kérdeződjél, vitatkozz vele,
a bölcset csak így ismered meg.
Verőjével üsd meg a gongot,
úgy különbözik bármi tárgytól.

Általában az intelligencia jele, ha valaki tartani tudja a száját. Gondolkodni, elmélkedni csak úgy lehet, hogyha az ember magába mélyed.

A legbeszédesebb kommunikáció, ami az embernek megadatott, nem a szó, hanem a tekintet.