Ez az, ami annyi időbe telik. Megtalálni azt az egyetlen módot, ahogy a Minden szavakba önthető.

A gondolatok jönnek és mennek; némelyikhez még időben megtalálom a szavakat, némelyik meg eltűnik, mire odaérek. Ilyenkor nincs más hátra, mint abban reménykedni, hogy visszatérnek. Hogy ne bosszankodjam, kitaláltam egy szabályt: ha elég fontos gondolat volt, akkor úgyis visszatér.

A legtöbb szó, amit kimondunk, semmitmondó. Vagy már úgyis mindenki tudta, amiről szó van, vagy senkit nem érdekel.

A fegyelemnek belülről kell jönnie... belső fegyelem kell egy embernek ahhoz, hogy ép maradjon lelkileg, de ha nincs belső fegyelem, a külső is jobb, mint a semmi. És akármilyen paradoxul hangzik, a diktatúra megfegyelmezi az embereket, mert félnek, rettegnek. Megtanulják a nyelv fegyelmét, a beszéd fegyelmét, hogy nem mondhatnak bármit, bármikor, bárki előtt, tehát kialakul egy belső kontrollja a beszédnek.

Ha az embernek nincs mondanivalója, legjobb kérdezni valamit. Mert az emberek, ha megkapják a lehetőséget, hogy magukról beszéljenek, azt is elfelejtik, hogy előtte rosszat gondoltak a másikról.

Ha nem tudsz semmi kedveset mondani, akkor inkább ne mondj semmit.

A szó fegyver. Úgyhogy másra nincs is szükséged.

Mi értelme beszélgetni, ha már nem lehet megbízni a szavakban?

Az érzelem kényes a kifejezésre; keresi, s közben dadog, vagy pedig türelmetlenségében a lángész felvillanását idézi elő. Ez a villanás azonban nem maga az érzelem; de fényénél megpillantjuk.

Ha sok a szó, baj, ha kevés, kár.

A nagy szervezetekben egyszerűen hozzászoknak az emberek egyfajta bennfentes nyelvhasználathoz - és ezzel nincs is semmi baj. A probléma ott kezdődik, amikor a szakzsargon a külső kommunikációban is megjelenik. Ez sajnos egyre gyakrabban előfordul, és a cégek kezdenek hozzászokni, hogy a nyilvánosság előtt is magukban beszélnek.

A szakzsargon használata elsősorban az empátia hiányára utal - amikor a feladó nem törődik az üzenet címzettjének felkészültségével.

A legtöbb magyarázat valójában szinonimák használatára épül, amelyek azonban sokszor semmivel sem érthetőbbek, mint a magyarázni kívánt szó.

Az üzleti életben és az állami szférában a nyelv sokkal inkább szolgál egy bizonyos célt, mint az érthető kommunikációt. Arra használják, hogy eltitkolják, összezavarják és elhomályosítsák a lényeges információkat.

A hatékony írásbeli kommunikáció titka egyszerű: beszédes legyen. Írás közben képzeljük magunk elé azt, aki majd levelünket vagy jelentésünket olvassa! Legyünk közvetlenek! Engedjük el magunkat!