A zseni olyanra céloz, amit más nem lát, és el is találja.

Ha az ember sokáig vár valamire, akkor az a valami sokkal értékesebb lesz.

A vágy és a vágy teljesülése közötti összefüggés egészen biztosan kiszámolható. Valahogy kimatekozható.

Fontos, hogy az embernek mindenről legyenek képek a fejében. Akkor is, ha ezek a képek nem igazak. És persze általában nem igazak.

A növények élnek, növekednek, szaporodnak körülöttünk; folyton-folyvást kinőnek a földből, vagy belenőnek oda. És mi ezt simán tudomásul vesszük, ügyet sem vetünk rájuk. Nyissátok ki a szemeteket, emberek! Mert ez fantasztikus!

Ha a növények hangokat adnának, akkor biztosan mindenki odafigyelne rájuk. Ehelyett viszont ők színekkel, formákkal, méretekkel és a felületük milyenségével kommunikálnak. Nem nyávognak, nem ugatnak, nem csipognak. Azt hisszük, hogy nincs szemük, pedig látják, milyen szögben áll a nap, vagy azt, hogy feljött-e a hold. Nemcsak érzik a szelet, de meg is változtatják saját növekedési irányukat a légáramlatok miatt.

Aki látta a kertemet, ismer engem.

Egy pedagógiai konzultánshoz kellett járnom, aki csinált rólam egy "értékelő felmérést", és elküldte a szüleimnek levélben. Amit elolvastam. Az volt benne, hogy "kiugróan tehetséges". Miért? Olyan van, hogy "nem kiugróan tehetséges"? Vagy "közepesen tehetséges"? Vagy netán csak "tehetséges"? Nem lehet, hogy minden címke egy átok? Hacsak nem tisztítószeren látható.

Minden ember egy csomó összetevőből van, és ettől olyan, hogy nem lehet senki mással sem összetéveszteni. Mindannyian tökéletlen genetikai katyvaszok vagyunk.

Megpróbáltam az árral úszni az iskolában. De ami ott tanultam, és amit tanítani akartak, valahogy nem találkozott egymással. Nem volt közös halmazuk.

Az átlagtinédzser vígan hordja a legkényelmetlenebb cuccokat. Szerintem az ember minél öregebb, annál inkább értékeli azt, ami otthonosan laza és kényelmes. Ezért van, hogy az öregek gumis derekú nadrágot hordanak. Már ha egyáltalán nadrágot vesznek föl. Talán ez magyarázza, hogy a nagyszülők miért imádnak annyira pizsamát és fürdőköpenyt venni az unokáknak.

Bármilyen viselkedéshez, legyen az rossz vagy jó, hozzá lehet szokni. Talán ezért van, hogy akadnak emberek, akik a szippantókocsikat üzemeltetik, vagyis pöcegödröt takarítanak, vagy minőségellenőrzés gyanánt megkóstolják az állatoknak szánt eledelt a konzervgyárban.

Tetszik a jókedv szó. Többet kéne használnunk a napi gyakorlatban.

A jó vezető mindenkinek megmutatja a célt.

A zarándok olyan utazó, akinek az úti célja szellemi-spirituális.