Ébredj föl, vagy ha még álmodni jobb,
Menj, álmodd vissza, amit álmodál,
Mert a valóság csalt remény.

Ha egész életünkben egy álmot szőttünk... megzavarja az embert a nem várt... beteljesedés. És éppen ebben az esetben... Végül szinte fél az ember a szerencsétől. Csak kerülgetjük és nem merészeljük megragadni... mintha szétfolynék a megérintéstől.

Szemem behunyom
Elmém kinyitom
Elképzelem
Mi következik
Egy nap meglátom
Szerelmem arcát
Egy nap ott tart majd
Karjaiban
Amíg az a nap
El nem jön
Csak behunyom szemem
És álmodom tovább.

Minél nagyobb az álmunk, annál sötétebb veszélyek leselkednek ránk.

Akkora az ember, amekkorák az álmai.

Az életem olyan volt, mint egy álom, és az álmaim olyanok, mint az élet.

Figyeljen az álmaira! Azokban seregnyi emlékképet találhat a múltból, jövőből.

Onnan tudhatod, hogy szerelmes vagy, hogy nem tudsz elaludni, mert végül is a valóság jobb az álmaidnál.

A valóság fájdalmas és tökéletlen, ilyen a természete, ezért különböztetjük meg az álmoktól.

Az álmok a személyiségünk próbakövei.

Az álomban tudniillik mindenkor egy kívánság rejlik. Rejlik! Sokszor nagyon is el van rejtve, de gondos vizsgálattal a legtöbbször kimutatható.

A friss ablaküvegek is
saját szobádat tükrözik:
befelé nyílnak, mint az álmok
- mutatva, mekkora a világod.

A magasabbrendű emlősök mindegyike álmodik, s aki álmodik, játszik is, s aki játszik, az intelligenciáról tesz tanúbizonyságot.

Az embernek úgy kell a mese, mint az édes álom.

Szó sincs arról, hogy ne érteném az álmot, mert értem én, nagyon is jól. És a többit is. Tudom, mit jelent, bár azt kívánom, bár ne így volna. Tudom az okát. Tudom. És ismerem az álmokat és a valóságot. Csak azt nem tudom, hogy űzzem el.