Barát az, aki úgy tud segíteni
és megszólítani, mint te...
és benned én
barátra találtam.

Gyógyítsd be sebeimet,

Újítsd meg szívemet,

Tépd szét a köteleket,

Szeretetet, békét adj nekem,

Életem, szeretetem, vágyaim,

Szükségleteim, szenvedélyem,

Erőm, hibáim,

Bűnöm, barátaim,

Ellenségeim, családom,

Mindenem... mostantól a tied.

Azt mondtad, "Nem lesz jó"
Azt mondtam, "És akkor? "
Azt mondtad, "Hazudik"
Azt mondtam, "Jópofa"
Azt mondtad, "Legyen vége"
Azt mondtam, "Hallgass el"
Azt mondtad, "Szeretlek"
Azt mondtam, "Ne most"
Aztán a gyufa megégette a kezem
És ő nem volt ott
Hogy segítsen
Otthagyott
Egyedül a sötétben
De nem voltam egyedül
Azt mondtad, "Szeretlek"
Azt mondtam, "Miért?"
Azt mondtad, "Azért, mert én alkottalak."

Milyen élet az, amit az Élet Teremtője nélkül él az ember?

Sírtam és zokogtam éppen,
Földre rogyott a térdem,
De az Úr hangja volt,
Igen, ő volt, ki szólt:
Nem lesz több bűn,
Sem hazugság,
Csak öröm és béke,
S a könnyeknek vége.

Mikor érzem
Hatalmas jelenléted
Térdre hullok
Bocsánatért kiáltok
S nem érzek mást
Mint csodálatos szereteted
Ami csakis
A mennyből jöhet.

Szemem behunyom
Elmém kinyitom
Elképzelem
Mi következik
Egy nap meglátom
Szerelmem arcát
Egy nap ott tart majd
Karjaiban
Amíg az a nap
El nem jön
Csak behunyom szemem
És álmodom tovább.

Atyám, tárd ki karod,

Ragadd meg életem.

Nyisd fel szemem,

Hadd lássam fényedet.

Tölts be

Kiapadhatatlan szereteteddel,

Készíts nekem helyet

Ott fenn a mennyekben.

Elsüllyedek
Elkeseredésem tavában
Fulladozom,
Nyakam körül saját kezem.
Haldoklom.
Lelkem tovaillan, testem elenyészik.
Nem öngyilkosság ez.
Gyilkosságnak vélem,
Az általatok teremtett világ okozza halálomat.

Csak átmegyek
Csak beugrom
Nem maradok
Hisz jól tudom
Az otthonom
Nem ez marad.

Nem vagyok sörivó, korsócsapkodó, füstöt eregető, drogot osztogató keresztény. Inkább vagyok Istent szerető, Sátánnal megküzdő, Jézusért élő, világot változtató keresztény. Krisztus katonája vagyok.

A holnap nem ígéret, csupán egy esély.