A kulcsfontosságú pillanatokban nincs gondolkodás. Csak érzés.

Ne azért nézz a másik tányérjába, hogy vajon neki több jutott-e. Csak azért, hogy lásd, vajon elég jutott-e neki is.

Az igazság többnyire felcsillan, mint egy elhullott pénzdarabka. A hazugság viszont labirintus, amelyben előbb-utóbb eltéved az odakeveredett bűnös lélek.

Néha jobb, ha a titkok megmaradnak titkoknak.

Minden gyermek ártatlannak születik. A legjobbat érdemli.

Eddig akármennyire szar napjaim is voltak az életben, mindig jött egy jobb.

A legjobb színjátékban mindig van egy mákszemnyi igazság.

A remény éles fegyver.

Néha nem azért ragaszkodunk túl erősen valakihez, hogy a másikat óvjuk... hanem azért, hogy magunkat védjük.

Szülőnek lenni olyan, mint szappanbuborékot tartani a kezedben, amit óvni kell, miközben ejtőernyővel kiugrasz egy gépből, megmászol egy hegyláncot, majd háborúba mész. El akarod rejteni, hogy biztonságban tudhasd, ne érje természeti csapás, erőszak, előítélet és gonoszság, de persze mindez lehetetlen küldetés. Állandó rettegésben élsz, hogy kipukkad a buborék, vagy hogy te magad teszel kárt benne. És tudod, hogy ha az a buborék eltűnik, te is semmivé válsz.

Nem a búcsúzás fáj a legjobban. Hanem az űr, ami velünk marad utána.

Ha összetörjük valakinek a szívét, azzal a sajátunkban ugyanakkora kárt teszünk.

Van az a pillanat, amikor az ember rádöbben, hogy bármennyire alaposan tervezett, bármennyire körültekintően szervezett, akkor is a káosz uralja őt.

Néha nem is tűnik fel, mennyire erős a szeretet, csak akkor, amikor érezhető a hiánya.

Néha észre sem vesszük a szeretetet, mert az megváltoztat, átformál, de olyan lassan, hogy szinte fel sem tűnik.