Vannak olyan pillanatok, amik fenekestül felforgatják az ember életét, amik úgy megváltoztatják a szemszögét, hogy soha többé nem fogja úgy látni a dolgokat, mint előtte.

Egy ember talán nem csupán test és tudat. Lehet, hogy valami más is kell a keverékhez - nem lélek, konkrétan, hanem egy szellem, amely azt sugallja, hogy egy nap nagyobb és erősebb leszel, mint most. Egy ígéret; egy lehetőség.

A bocsánatkérés nem számít, ha magyarázatra szorul.

Azt hiszem, ez a szerelem. Egy hely, ahol az emberek, akik addig egyedül voltak, egyszer csak összekapaszkodnak és együtt pörögnek a levegőben, elszédülve a meglepetéstől, amit ez a különleges kötelék tartogat. Egy hely, ahova önként mész, és ámulattal.

Soha nem szabad belekeverni a sajtót abba, ami csak a tárgyalóteremre tartozik.

Akár tetszik, akár nem, kialakul a hatodik érzéked, ha a gyerekedről van szó - a zsigereidben érzed az örömét, a bánatát, és a szívébe hatoló éles szúrást, amikor valaki fájdalmat okoz neki.

Kellene egy közös csoport a reménytelen szerelmeseknek, az anonim alkoholisták mintájára, ami elkötelezetten igyekezne segíteni azokon, akiknek összetörték a szívét.

A "meglátjuk" valójában mindig nemet jelent.

Talán, akárcsak a szemszín és a csontszerkezet, a csodák is öröklődnek.

Persze, rengeteg ember hisz Istenben. Azt is sokan elhitték, hogy a Föld lapos.

Mindenki ateistaként jön a világra, és a hit csupán a kitartó iskoláztatás eredménye, társadalmilag elfogadott, mint a tehéntej vagy a bilire szoktatás.

A hithű katolikusok olyanok, akár a kisgyerekek, akik azt gondolják, a ragtapasz elmulasztja a sebet.

Ha ön lenne Szűz Mária, és valahol meg szeretne jelenni, komolyan egy olajtócsát választana a metróvágányok között?

Egy igazi édesanya kiáll a gyermeke mellett, tűnjön bármilyen bizarrnak is a helyzet.

Mindenki tud valakinek tanítani valamit.