Botor és feledékeny a felnőtt elme, amikor lebecsüli az ifjúságot.

A szívem üstjét, jöjj, kavard,
míg tart e bűvös éj,
hisz mind tiéd, mi benne forr:
a vágy s a szenvedély.

Van, amikor muszáj messzebbre látnunk a saját biztonságunknál! Van, amikor muszáj a nagyobb jóra figyelni!

De a furcsa, megszállott vágyakozás már nem lángolt a lelkében: azt végleg kioltotta a félelem és veszteség fájdalma. Úgy érezte magát, mint akit pofonnal ébresztettek fel álmából.

Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség.

Ha vége a világnak, hogyan dúlhat tovább a csata, miért nem hull a borzalom csöndje a kastélyra, miért nem teszi le mindenki a fegyvert?

A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele.

Ne bízz meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét!

Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van!

Egy szülőnek... nem szabad elhagynia a gyerekét, csak - csak ha kényszerítik rá.

Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arra az unokájára legyen büszke, aki van neki, és nem arra, akit elképzelt magának.

Kiszakadtam testemből, satnyábbá lettem, mint a kósza árnyék, erőtlenebbé, mint a kóbor kísértet... elsorvadtam, de éltem.

Te vagy a Halál valódi ura, mert csak az uralkodik a Halál fölött, aki nem akar megszökni a Halál elől. Elfogadja, hogy meg kell halnia, és tudja, hogy a Halál fenyegetése messze nem a legszörnyűbb dolog itt, az élők világában.

Nincs jó és rossz, csak hatalom van, és azok, akik túl gyöngék hozzá, hogy megszerezzék.

A bolondok, akik büszkén a világ elé tárják szívüket, akik nem tudnak uralkodni az érzelmeik felett, gyötrő emlékeken rágódnak, és hagyják, hogy bárki feldühítse őket - más szóval a gyenge emberek - mind esélytelenek a Sötét Nagyúrral szemben!