Egyes reformokat igazol az idő, míg mások helytelennek bizonyulnak. A hagyományok egy részét illő és üdvös továbbvinni, de el kell vetni az idejétmúlt szokásokat.

Ahol nincs haladás, ott pangás és hanyatlás van. Az öncélú újításnak azonban nem engedhetünk teret, hiszen botorság elvetni az idő próbáját kiállt szokásokat!

A veletek született értékes tehetség kárba vész, ha nem építünk rá, ha nem aknázzuk ki szakszerű oktatással!

Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk.

Élő gyermekeink árnyai kísértenek a szívünkben. Sose tudhatják meg - hogy gyűlölnének minket, ha tudnák -, hogy növekedésük egyet jelent a folyamatos gyászolással.

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka.

Előzd meg a valóságot, és ugrasd be, hogy visszarendezze magát.

Az ember nem viszolyoghat a saját gyerekeitől, elvileg szeretnie kell őket, legyenek akármilyenek, akkor is, ha mások, mint amilyennek az ember kívánná őket.

Olyan jó, ha átölelik az embert. Bárcsak egyszerű, szótlan, vigasztaló gesztusokká párolódhatna le a kapcsolatuk! Egyáltalán miért tanultak meg beszélni az emberek?

Ha a feje tetejére állítjuk az összes készen kapott bölcsességet, akkor leljük meg az igazságot.

Veszélyes dolog a választás, mert ha választunk, lemondunk az összes többi lehetőségről.

Érdekes, hogy az ember agya tudja azt, amit a szíve nem hajlandó elfogadni.

A hírnév hűtlen barát.

Átkozottként élni rosszabb, mint meghalni!

Mindenképp folytatni kell a küzdelmet, meg kell vívni az újabb és újabb csatákat, mert csak úgy lehet, ha nem is végképp legyőzni, de kordában tartani a gonoszt.