Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.

A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb méreg.

Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.

Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.

Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban.

A dolgokat mindig nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.

Akit egyszer ennyire szeretett valaki - aki talán már rég nem él -, azt a szeretet ereje mindhalálig védelmezi.

A tetteink olyan bonyolult, olyan szerteágazó következményekkel járnak, hogy jóformán lehetetlen azokból a jövő eseményeire következtetni.

A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.

A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.

Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.

A nagyság irigységet vet, az irigység gyűlöletet teremt, a gyűlölet hazugságot szül.

Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.

Lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát!

A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.