Túlságosan megalázzuk a gondviselést, amikor a saját fogalmainkat tulajdonítjuk neki, amiatti bosszúságunkban, hogy nem tudjuk megérteni.

Az egyéni jócselekedet mindig megmarad, mert az egyén szükséglete, az egyénnek az az élő szükséglete, hogy közvetlen hatást tegyen egy másik egyénre.

De hiszen általános szükséglet, hogy élni, enni, inni kell, és az a teljes, tudományos meggyőződés, hogy ezt a szükségletet nem lehet kielégíteni általános társulás és az érdekek összeegyeztetése nélkül, azt hiszem, eléggé erős gondolat ahhoz, hogy az emberiség jövendő századainak támaszpontjául és "az élet forrásául" szolgáljon.

Tudod-e, hogy a nő, kegyetlen gúnyolódásával képes agyongyötörni a férfit, anélkül, hogy egyetlenegyszer is lelkiismeret-furdalást érezne, mert magában mindannyiszor azt gondolja, ha az emberre néz: "Most ugyan holtra kínozom, de később majd mindenért kárpótolom a szerelmemmel."

Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva.

A legmegátalkodottabb, legmegrögzöttebb gyilkos is tudja, hogy ő gonosztevő, vagyis a lelkiismerete szerint rossznak tartja a cselekedetét, jóllehet egy cseppet sem bánta meg.

A megjavulás legjobb útja-módja: bűnbánattal felidézni a múltat.

Ahogy az anya örül, amikor észreveszi csecsemőjének első mosolyát, pontosan ugyanúgy örül az Isten is, valahányszor meglátja az égből, hogy teljes szívből imádkozni készül egy bűnös.

Minden embernek legalább egyvalakije kell hogy legyen, aki szánja!

Azzal ugyan senkit meg nem javítasz, ha eltaszítod.

Sose kezeskedjék olyasmiről, ami férj és feleség, vagy szeretők között történik. Ott mindig van egy zugocska, amelyet csak ők ketten ismernek, senki más a világon.

Ki-ki magáról gondoskodik, és az éli világát a legvígabban, aki a legjobban be tudja csapni magát.

Csak a lelki nemessége meglegyen valakinek, mást mindent megszerezhet tehetséggel, tudással, értelemmel, zsenialitással.

Ha felállsz a helyedről, elhaladsz mellettem, téged nézlek, téged figyellek; ha átsuhog a szobán a ruhád, majd elakad a szívem, ha kimégy a szobából, minden szavadat felidézem, még a hangodat is, ahogy mondtad; ezen az éjszakán pedig semmire sem gondoltam, egyre azt hallgattam, hogyan lélegzel álmodban, és hogyan fordultál meg kétszer is...

Nekem állandóan úgy rémlik, hogy a világon sokkal több a tolvaj, mint a nem tolvaj, és hogy nincs olyan becsületes ember, aki legalább életében egyszer ne lopott volna valamit.