Ötven esztendő még nem a vége, hanem a fele az életnek.

Mi lehet ostobább, mint egy ostoba, jólelkű asszony?

Mi fej nélkül se tudunk elrendezni semmit, jóllehet a fejünk akadályoz a legjobban, hogy bármit is megértsünk.

Vannak furcsa barátságok: a két barát szüntelenül marakodik, egész életükben így élnek, de elválni mégsem tudnak.

Bizonyos emberekről csak úgy ítélhetünk igazságosan, ha félretesszük az előítéleteket, és függetlenítjük magunkat a mindennapi környezetünkben megszokott emberektől és dolgoktól.

Ami nem sikerült, azt mindig ostobaságnak látjuk!

Vért ontanak és ontottak, mióta a világ világ, ömlött, mint a zuhatag, pezsgő, és aki ontotta, azt megkoszorúzták a capitoliumon, és később az emberiség jótevőjének nevezték.

Ahol ketten jól megvannak, oda harmadik ne dugja az orrát.

Van úgy, hogy valaki egy haramia karmai között halálos rémületben van félóra hosszat, de mikor torkára teszik a kést, megszűnik a félelme.

A hatalom csak annak a kezébe kerülhet, aki le mer hajolni érte és felragadja. Csak ez a fontos, csak ez az egy a fontos: merni kell!

És most már azt is tudom, hogy aki okosabb és elszántabb, az uralkodik rajtuk! Aki mindent mer, annak van igaza előttük! Aki mindent félrerúg, az a törvényhozójuk, aki a legtöbbet mer, annak az igaza a legerősebb. Így volt öröktől fogva, és így lesz mindig!

Mi öröm is van abban, hogy az ember egész életében csak úgy elmegy minden mellett, semmiből ki nem veszi a részét?

Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!

Minden nemes, ami az emberiségnek hasznos.

Bántja az embert a lelke, annyira, hogy aludni se hagyja.