Mindenkinek úgy kéne meghalnia, hogy valaki öleli.

Az emlékeink szilánkjai tesznek ki bennünket. Ott vagyunk azoknak a reményeiben és félelmeiben, akik szeretnek bennünket. Amíg él a szeretet és az emlékezet, nincsen valódi veszteség.

A jóság nem egyenlő a nemességgel, és semmi sem kegyetlenebb, mint az erény.

Élesek az összetört szív nyilai.

Amíg létezik a világon kávé, semmi sem lehet annyira szörnyű.

A világ egyik nagy, igazi csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége. Különleges vagy a világban, és különleges vagy az én szívemben is. Soha nem lesz olyan pillanat, amikor nem foglak szeretni.

Minden szívnek saját dallama van.

Nem veszíthetünk el valamit, ami soha nem volt a miénk.

Az ember úgy is szembenézhet a véggel, hogy nem adja be a derekát a halálnak.

Különös dolog a szerelem. Megváltoztatja az embert.

Vannak dolgok, amiket semmilyen varázslat nem pusztíthat el, mert önmagukban is varázslatosak.

Az élet tele van kockázatokkal. A halál sokkal egyszerűbb.

A jók szenvednek, a gonoszok virulnak, a halandók meghalnak.

Rossz dolgok történnek azokkal, akik nem érdemlik meg; sok ember sok fájdalmat érez; történnek szomorú dolgok, amiket nem lehet visszacsinálni; az emberek meghalnak, és nem térnek vissza. Ezek a dolgok megtörténnek. De a kitalált történeteknek felelősnek kell lenniük azért, hogy több értelem legyen bennük, mint a való életben.

Az ember ne kérdőjelezze meg a csodákat, és ne panaszkodjon, ha nem minden ízükben felelnek meg neki.