A szerelemnek és a gyűlöletnek egyaránt megvan a maga titkos nyelve.

Oda tartozol, ahol szeretnek.

Néha ahhoz kell nagyobb bátorság, hogy ne harcoljon az ember.

Előbb-utóbb mind rájövünk, hogy azok, akik gondoskodni hivatottak rólunk, esendő emberek. Ők is hibáznak.

Néha azokkal vagyunk a legkegyetlenebbek, akik saját magunkra emlékeztetnek bennünket.

Az emberek bonyolult dolgokat csinálnak, mivel ők maguk is bonyolultak.

Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod.

Az élet rövid, és a bölcsességhez vezető út túl hosszú.

Az élet értelmét az ember döntései adják, és az emberek, akiket szeret.

Vakmerő? Mindig úgy gondoltam, egyszerűen csak annyit jelent, hogy valaki bátor. Aztán kiderült, hogy aki vakmerő, az egyszerűen nem számol a cselekedete következményeivel.

Egy szívet össze lehet törni. És még ha meg is gyógyul, az ember már soha nem lesz ugyanaz, mint volt.

Az embernek a szülei mindig a lelkébe tudnak gázolni, akárhány éves is.

Néha nehéz, ha az ember olyan szeretne lenni, mint más, de nem tudja, hogyan csinálja.

Jobb szeretni és félteni, mint semmit sem érezni. Különben megkövesedünk.

Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve. Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek te kellesz.