Senki nem érti, amit érzel, csak én, és senki nem érti, amit érzek, csak te. Nem lenne jobb, ha együtt éreznénk?

Ami nem öl meg... az jobban teszi, ha máris menekülőre fogja.

Mindig úgy gondoltam, hogy az ember sosem tévedhet el igazán, ha tudja, mi van a szívében. Most mégis attól félek, hogy eltévedek, ha nem tudom meg, mi van a tiédben.

Senki sem különálló sziget. Minden cselekedeted érint másokat is, ez mégsem jut eszedbe sosem. Úgy viselkedsz, mintha valami Will-szigeten élnél, ahol mindegy, mit teszel, nincsen következménye. Csakhogy a valóságban mégis van.

Pénzzel, kábítószerrel meg álmokkal nem lehet megszabadulni a fájdalomtól.

Ha te nem leszel, a világon senkit nem fog érdekelni, hogy élek vagy halok-e. Érzem, hogy feloldódom, hogy beleolvadok a semmibe, mert létezik-e egyáltalán az ember, ha egyáltalán senki sem törődik vele?

Váratlan események váratlan lépésekre késztetik az embert.

Gyakran megtörténik, hogy mire valami értékes, amit elvesztettünk, előkerül, már nem olyan, mint amikor utoljára láttuk.

Talán szörnyeteg is vagyok, erre nem tudom a választ. Azt viszont tudom, hogy még ha démonok vére is folyik bennem, akkor sem hiányzik az ereimből az emberi vér sem. És nem szerethetnélek úgy, ahogy szeretlek, ha nem lennék legalább egy kicsit ember. Mert a démonok akarnak, de szeretni nem tudnak.

Az élet bizonytalan valami, de akad benne néhány pillanat, amit az ember sosem szeretne elfelejteni; amit szeretne belevésni az emlékezetébe, hogy aztán bármikor elővehesse, mint egy könyv lapjai közé préselt virágot.

Mindannyian őrizgetünk titkokat, mert nem akarjuk bántani azokat, akik szeretnek bennünket.

Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is.

Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni.

A viszonzatlan szerelem egészen röhejes tud lenni, és egyesek egészen szánalmas dolgokat képesek művelni miatta.

Mindenkinek döntéseket kell hoznia, és senkinek nincs joga hozzá, hogy ezeket a döntéseket kivegye a kezünkből. Még szeretetből sem.