Az írónak azért nemes a mestersége, mert ellenáll az elnyomásnak, tehát beleegyezik a magányba.

Az igazi szerelem nem választás és nem is szabadság. A szív, leginkább a szív nem szabad. A szív az elkerülhetetlenség, s az elkerülhetetlenség fölismerése.

Nézőként kellene végigélni az életünket. Hogy hozzátehessük az álmot, ami bevégzi. De mi csak élünk, és mások álmodják meg az életünket.

Semmi nem ér annyit, hogy meghaljunk érte.

Azokat becsülik, akik nagy dolgokat vittek véghez. De még inkább kellene becsülni azokat, akik olyanok, amilyenek, de türtőztetni tudták magukat s nem hajtottak végre nagy gaztetteket.

Kezdtem hinni az ártatlanságomban. Császár voltam. Uralkodtam mindenen és mindenkin, rendelkeztem fölöttük (stb.). Aztán rájöttem, hogy nincs bennem elég érzelem, nem tudok igazán szeretni, majd belehaltam, úgy megvetettem magam. Aztán beláttam, hogy a többiek se szeretnek igazán, s csak azt kell elfogadnom, hogy egy kicsit olyan vagyok, mint mindenki. Aztán úgy döntöttem, hogy nem, csak magamnak tehetek szemrehányást, amiért nem vagyok elég nagy, és igenis kétségbe kell esnem, amíg el nem jön az alkalom, hogy az legyek. Másképp szólva várom, mikor leszek császár, hogy aztán ne élvezzem a császárságomat.

Elegem van belőle, hogy azért éljek, cselekedjek, érezzek, hogy ezt elmarasztaljam, annak meg igazat adjak. Elegem van belőle, hogy a szerint a kép szerint éljek, amit mások adnak rólam. Autonómia mellett döntöttem, függetlenséget követelek a kölcsönös függésben.

Legrosszabb fájdalmainktól az elhagyatottság, a magányosság érzése ment meg bennünket, annyira azonban mégsem vagyunk magányosak, hogy a "többiek" ne "tekintsenek" ránk bajunkban. Így értendő, hogy néha azok a boldog pillanataink, amikor eltölt s végtelen nyomorúságba emel bennünket magányosságunk érzése. S így értendő, hogy a boldogság gyakran csak egyszerű önsajnálat.

Akikkel mostohán bánt a sors, azok önkéntelenül is valahogyan bűnösnek hiszik magukat, s úgy érzik, bűnösségüket nem szabad apró vétkekkel tetézni.

A háború rossz dolog, mert éppoly keserves legyőzni valakit, mint legyőzetni.

A nyomor olyan vár, amelyben nincs felvonóhíd.

Kevés ember marad akkor is bőkezű, ha már módja is van rá.

Sok esetben az a rejtély, hogy nincs semmiféle ok.

Nincs megvetendőbb, mint a félelemre alapozott tisztelet.

Egy ország annyit ér, amennyit a sajtója.