Könnyebben elviselném, ha valaki idegent becsülnének többre nálam, mint a legjobb barátnőmet; az idegennel talán sohasem kerülök össze többé... de milyen kellemetlen, ha a legjobb barátnő mindig a közelben van, s ráadásul mindent jobban csinál, mint az ember maga!

Nincs jogom másokat elítélni, mert "nem tudok szenvedni", márpedig meg kell szenvedni azért a jogért, hogy az ember mások bírája lehessen.

Felháborít, amikor látom..., hogy egyik ember rá akarja erőszakolni a másikra a maga nyelvét, a nézeteit, a maga akaratát, noha abból sem az egyesekre, sem a közre nézve semmiféle haszon nem származik.

Helytelen az embereket külsőségek alapján megítélni és elítélni. Nemegyszer megtörténik, hogy másképp látjuk a dolgokat, mihelyt kiderülnek az okok és összefüggések.

Ezért olyan szép minden kisgyermek - mert nem érdekli a véleményed.

Hit és kétkedés arányait meglelni, kötöttségben a szabadságot, lázadásban a rendet, szabadságban a hitet, azt, amire szabadok volnánk - - - - gondolhattam volna az elején, hogy nem tudom befejezni (a mondatot). Vagy nincs ilyen arány, kushadás vagy hőbörgés csak? Idő nincs, az a baj. Minden kevés.

A kritikus szavai ne csüggesszenek el! Kritikusnak még sosem állítottak szobrot, csak a kritizáltaknak.

Jó néven veszem, ha mások vitatják az elgondolásaimat: így tudom tökéletesíteni őket.

Észérvekkel nem lehet eltántorítani az embereket attól, ami mellé nem észérvek alapján tették le a garast.

Azt látom nagyon szörnyűnek és fájdalmasnak, hogy a mai társadalom nem hisz a változás lehetőségében, úgy gondolkodik, hogy ha valaki terrorista, az örökké terrorista marad, ha valaki szent ember, az örök életében szent lesz. Holott - szerencsére és sajnos - egyik sem igaz. Arról már nem is beszélve, hogy nem Hófehérkék és vasorrú bábák élnek ezen a földön - mindannyian fényből és sárból gyúrt lelkek vagyunk. Ahogyan mi magunk is irgalomra és nagylelkűségre vágyunk, nekünk is így kellene néznünk mások hibáit és gyarlóságait. Jómagam sok-sok emberrel kerülök kapcsolatba, bizalommal fordulok mindenkihez, de mindig gyanúsnak érzem, ha valaki keményen, alázat nélkül beszél másokról.

Ha időnként az ember több információhoz jut és bölcsebb lesz, akkor megváltoztatja a véleményét, még ha igazán belülről nem is azt érzi.

Ha a megérzésünket nem tudjuk alátámasztani tényekkel és számokkal, akkor az csak feltételezés.

Nincs írott törvény, amely kimondja, hogy csak azért, mert valaha hittél valamit, most már örökre ahhoz kellene tartanod magad.

A kritizálás elvakít, az elemzés viszont felnyitja az ember szemét.

Nem tudjuk megakadályozni, hogy az emberek ítélkezzenek, de megváltoztathatjuk az ítéletüket, és tudatosan befolyásolhatjuk azt.