Mivel a hasonló a hasonlóval érintkezik, az emberek csak ritkán szembesülnek a mély meggyőződésükkel szembeni érvekkel, még kevésbé az ellene szóló bizonyítékokkal.

A ruha, amit viselünk, szabása, színe határozza meg környezetünknek rólunk való véleményét.

Ha nem merjük megmondani egymásnak, amit gondolunk, akkor sok minden a torkunkon akad, és ott, kőkemény gombóc formájában, hosszú időn át kellemetlenkedik.

Figyeljetek, és ne tegyetek semmi mást. És ha nem ítélkeztek, ha nem alkottok véleményt, ha nem akarjátok megmondani, mi a jó, és mi a rossz, ha nem vagytok puritán erkölcscsőszök, ha csupán megfigyelők vagytok, látni fogtok majd - felismeritek a bennetek rejlő energiát. És ha egyszer ráleltek erre az energiára, elkezdhetitek munkára fogni.

Jó ízlés! Milyen szörnyűséges dolog. Az ízlés a kreativitás gyilkosa.

Gondolkodni szabad, hangosan is - a hangerőt a történelmi kor szabja meg.

Brodszkij mondta egyszer érettségiző diákoknak, hogy minden gonoszság akkor kezdődik, amikor az egyik ember összehasonlítja magát a másikkal. Általános emberi hiba, hogy a dolgok közötti különbség érzékelését követően azonnal minősítünk. Véleményünk van. Észreveszünk egy különbséget, és azonnal megkérdezzük önmagunktól, hogy melyik jobb, nem tudjuk elfogadni, hogy csak más. Önmagunkat is állandóan összehasonlítjuk másokkal és minősítjük.

Nincs ember, akit ne befolyásolna a körülötte élők véleménye, nincs, aki ne a társadalom által ráaggatott szerepet játszana. Ez még akkor is így van, ha már valódi egyéniségnek hiszed magadat, sőt, talán akkor vagy leginkább a beléd nevelt elvek rabja.

Mindenki ragaszkodik a saját véleményéhez. Mert mi az ego, ha nem egy véleménytömeg? Lehet a vélemény alaptalan - de mi mégis ragaszkodunk hozzá, mert a miénk. De ha az tényleg úgy van, akkor minek ragaszkodni hozzá, minek bizonygatni? A tény az tény, önmagáért beszél. Akkor van szükség a ragaszkodásra, ha a véleményed alaptalan. Ne feledd: ha tudod valamiről, hogy igaz, akkor ne légy mérges, ha valaki megcáfol téged, mert a méreg mindig a tudatlansággal arányos. A dühöd azt mutatja, hogy csak véleményed van, nem pedig tudásod.

Nem vezet sehova, ha azért gondolunk valamit, mert azt akarjuk gondolni.

Az elvek nem olyanok, mint egy kalap, amit tetszésed szerint föltehetsz vagy levehetsz. Inkább töviskorona, amit minden körülmények között köteles vagy viselni.

A gondolat ereje éppen úgy működik, mint egy libikóka. Nem kell mindenkinek egy oldalon ülni ahhoz, hogy a mérleghinta átlendüljön. Elég, ha az egyik oldalon ülők súlya eléri a szükséges tömeget.

A kritika egyetlen ember véleménye.

Nem az a fontos, hogy más-e a véleményem, mint az övé, hanem hogy ő saját erejéből is megtalálja-e a helyes megoldást, ha valamelyest hozzásegítem.

A bolondok hisznek az első benyomásban.