Soha nem tanultam olyan embertől, aki egyetértett velem.

A kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit.

A gondolkodásmód megváltoztatásának követelménye olyan érzést kelthet, mintha az ember lába alól kirántották volna a talajt.

Nem az én véleményemre volt kíváncsi Szeredy, ahogy mentünk lefelé a Lukács fürdő jobbik lépcsőjén, hanem a saját véleményére. Azt remélte tőlem, hogy én messzebbről tudom nézni élete összegubancolódott zűrzavarát, s az én közbeiktatásom segítségével talán majd ráeszmél, hogyan is fest a helyzet annak az Istennek a szemszögéből, aki nézi mindezt.

Távolról sem kell mindenben egyetérteni, épp attól érdekes a világ, hogy sokan sokfélét gondolunk róla.

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

A véleményt a maga fegyvereivel kell megtámadni: eszmékre nem lehet puskákkal lövöldözni.

Sosem követem el azt a hibát, hogy olyanokkal vitatkozzam, akiknek nem adok a véleményére.

Általános intézkedés esetén nem a kevés kivétel, hanem a többség számít.

Van magasabb ítélőszék is, mint az embereké, engem ott fognak megítélni.

Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja.

Ha valaki azt mondja, hogy megcáfolt engem, elfelejti: csak szembeszegezett bizonyos véleményt az én véleményemmel; ettől ugyan el nem dőlt még semmi.

Talán jobban oda kellene figyelnem az emberek véleményére. Biztonságosabb lenne a helyzetem. De egyszerűen nem vagyok hajlandó olyasmire vesztegetni értékes perceket, hogy X mit gondol rólam, többek közt azért sem, mert valószínűleg tévednék. Hosszabb távon kifizetődőbb, ha az ember azt teszi, ami jó neki, és nem azt, amiről úgy hiszi, hogy mások szerint jó neki.

A közepes ízlés nagyobb csapás az ízlés hiányánál.

Egy-egy véleményünk, ítéletünk erejét érzelmi töltése teszi meggyőződéssé.