A nyomorúság csontig hat. Olyan, akár a jeges szél, amitől az ember még a paplan alatt is vacog, és reménye sincs arra, hogy valaha felmelegedjék. A nyomorúságtól csikorognak a fogak és megfájdulnak az izmok.

Minden, még a siker is úgy érkezik, hogy árcédula lóg rajta.

Semmi sem fogható ahhoz a bizsergéshez, amit a szerelem során tapasztalunk meg.

Néha az a jó hír, hogy nincs hír.

Önzetlenül és feltétel nélkül kell adnunk magunkat, különben az már nem szeretet.

A bosszú kétélű fegyver. Rendszerint a visszájára fordul, és a bosszúállón is sebet ejt.

Az érdemes dolgokra várni is érdemes, bármilyen sokáig tart. Ha kell, egy életen át.

Nincs ahhoz fogható érzés, mint az izgalom, melyet az ember szerelmesen tapasztal meg.

Talán jobban oda kellene figyelnem az emberek véleményére. Biztonságosabb lenne a helyzetem. De egyszerűen nem vagyok hajlandó olyasmire vesztegetni értékes perceket, hogy X mit gondol rólam, többek közt azért sem, mert valószínűleg tévednék. Hosszabb távon kifizetődőbb, ha az ember azt teszi, ami jó neki, és nem azt, amiről úgy hiszi, hogy mások szerint jó neki.