Az ember nem tudja a sorsát kikerülni.
A halál mindannyiunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog.
Ó! édes a viszontagság gyümölcse,
Mely, mint az ocsmány és mérges varangy,
Fejében drága gyöngyszemet visel;
Ez élet itt piaczi zajtól menten,
A fában nyelvet, könyvet a patakban,
A kőben szót s mindenben jót talál.
Hiszek a sorsszerűségben és abban, hogy semmi sincs véletlenül. Mindennek oka van. Nem véletlenül találnak meg azok a munkák, amik, és azok az emberek, akik, és az sem feltétlenül baj, ha mindennek az okát én nem tudom.
Miképpen lehetséges, hogy az embert soha, véletlenül sem, egy pillanatra sem hagyja cserben a sorsa?
Mindig mindenből a legjobb jutott nekem, sohasem a hitvány vagy közepes. És minden épp idejében! Nem túl korán, amikor még semmit sem érthettem volna belőle, nem is túl későn, amikor a megromlott ízlés már csak fanyalogva fogadta volna, hanem pontosan akkor, amikor megérthettem, magamévá tehettem - amikor szükség volt rá. Röstellem, de néha csakugyan olyan érzés fog el, mintha valaki gondomat viselte volna!
A mosolygós embereknek sem könnyű a sorsa, csak másképp élik meg. Derűsen, és ez a nehezet is könnyebbé teszi. Az örömöt nemcsak kapjuk, de belülről csináljuk is, és ez fontosabb.
Az élet mindig a legmegfelelőbb pillanatban sodorja elénk a számunkra fontos embereket.
Van, amit csak hagyni kell, hogy megtörténjen.
Nem hinném, hogy a végzet vagy a sors létező dolog lenne. De azt elmondhatom, hogy néha pontosan az a személy sétál be az ajtón, akiben mindig is reménykedtél, s megtesz mindent azért, hogy távol tartson magától. Aztán valahogy mégis kiderül, hogy elégnek bizonyulsz hozzá.
A sors az utolsó percünkig tartogathat meglepetést.
Egy hajszál választja el a véletlent a sorstól, de ha az ember átlépi azt a határt, nincs visszaút.
Hogy mi a sors és mi az élet - az az igazság, hogy nem nagyon tisztázódott bennem ez még. De azt tudom, hogy az életnek van sorsa, és a sorsnak van élete.
Ijesztő, hogy a múlt milyen gyorsan utol tud érni.
Nem az ember dönt az útja felől.