Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
A nagyobb katasztrófáknak megvannak a maguk előhírnökei, gyakran mégsem figyelünk fel rájuk.
Az élet visz és jobban teszem, ha hagyom magam.
Egy paraszt élete végéig paraszt marad, soha nem lesz belőle vendéglős.
- Miért érzem azt, hogy valakik a fejünk fölött már rég leosztották a lapokat, és nekünk csak korlátozott lehetőségünk van a saját sorsunkba beleszólni?!
- Mert ez így van. Nem ismerjük azt a tervet, amit születésünk előtt kidolgoztunk magunknak. Mindent, de mindent elfelejtettünk. Hogy valójában kik vagyunk, és merre tartunk: fogalmunk sincs.
Az embernek saját maguknak kell megtalálniuk az utat az erdőben azoknak a kétes, zavaros térképfoszlányoknak a segítségével, amelyekbe betekerve születtek, vagy amelyeket útközben találnak itt vagy ott. Ezért van az, hogy mindannyian bolyongunk. Körbe-körbe járunk. Mellébeszélünk. Öntudatlanul is egymásba botlunk és azután elveszítjük egymást a sötétben, ahol az égi fénynek még távoli derengése sem látszik.
Mikor úgy érezzük, hogy miénk a világ és minden, ami benne van, azokat a perceket választja ki a sors, hogy minden elromoljon.
Időnként szükséges erősen fogni a kormányt, és vinni egyértelműen egy irányba a csónakot, időnként meg jó elengedni az irányítást és hagyni, hogy a víz egyik vagy másik partra sodorjon. Mert azt is lehet élvezni, amikor jönnek sorra a véletlenek.
Kutyák között bolhás leszel. A társaság, melyben mozogsz, formálja viselkedésedet, a viselkedésed formálja a jellemedet, a jellemed pedig végeredményben formálja a sorsodat.
A sorsba belenyugodni néha lehet okos dolog, ellene harcolni mindig nagyszerű, de róla panaszkodni mindig értelmetlen.
Amint fogadalmat teszel, a sors összeesküszik ellened, és lenyomja a torkodon az esküdet.
Mi haszna folyton kérdezni? Mintha a gondolkodás a legcsekélyebb mértékben is segíthetne. Semmit nem lehet érvekkel létrehívni. Ami létezik, az létezik. Csak egyetlen dolognak van haszna: ha az ember szétfoszlatja maga körül a gondolatfelhőket, ha a semmiben létezik. Ha semmivé válik. Ha ugyanolyan üres, mint a hideg. És vár.
Termékeny tévhit, hogy másképp is lehetett volna.
Hiszek benne, hogy minden okkal történik, de fontos, hogy kutassunk az ok után - így tanulunk.
Amit keresel, az is keres téged.