Amit nem mondunk el egy regényben, azt nem lehet pótolni semmiféle könyvön kívüli szöveggel.

Nem egyformán félünk a haláltól. De ez így pontatlan; mindenki mástól fél a halálban. Van, akit a testi szenvedés rémít, és van, akit a folyamatosság visszafordíthatatlan megszűnése. Hogy többé nincs van és lesz, csak volt, és ennek a voltnak a tudata is megszűnik. Azt hiszem, ez az elviselhetetlen. Hogy a többi marad - mind a maga léptéke szerint -, de te nem.

A sors az utolsó percünkig tartogathat meglepetést.

Az előszó bosszant, mert művi úton akarja rám erőltetni azt a hangulatot, persze sikertelenül, amit az író - lustaságból vagy tehetség híján - nem volt képes megteremteni az első oldalakon, az utószó pedig egyszerűen hülyének tart, feltételezi, hogy nem értettem meg, mit olvastam - és megmagyarázza.

Életünk igazi emlékei azok, amelyek, ha emlékezetünk akaratunktól független szeszélye a felszínre veti őket, bármikor képesek ugyanolyan fájdalmat okozni, mint amikor megéltük őket.

A "mi lett volna, ha" a legostobább kérdés, amit az emberiség eszmélése óta önmagának feltesz. Az történik, aminek a jövendő eseményt megelőző számtalan komponens eredője szerint a legnagyobb valószínűsége van.