A sors az, ami minden terved dacára történik veled.

A világot a véletlenek irányítják, és nem szabad túl sokat agyalni ezen, különben az ember teljesen becsavarodik.

A végzet fontos, de az emberek tévednek, amikor azt hiszik, hogy az irányítja az életük. Épp fordítva.

Ha az ember az élettel ül le kártyázni, annak a paklijával kénytelen játszani, nem a sajátjával.

Az embert mindig utoléri a sorsa. A tapasztalat azt mutatja, hogy inkább előbb, mint később.

Az ember tesz néhány kitérőt, de aztán sokszor visszatér oda, ami tizenévesen érdekelte.

A dolgokat nem irányítja senki. Emberek, események egyszerűen összeütköznek, véletlenül, a történelem pedig rohan tovább, és hagyja, hogy mi, akik hátramaradtunk, kikecmeregjünk a romok alól.

Nem lehet tervezni szerelmet vagy halált, vagy harcot, sem semmi mást. Az egyenlet így szól: Ember plusz Szándék egyenlő Véletlen. Ezt viszont nem lehet elhinni. Tervnek igenis kell lennie valahol, csak bölcsen álcázva, ahogy a jó drámaíró álcázza a cselekményt. A halál pillanatában az ember talán már átlát mindent, s azt mondja akkor: ó, most már értem, miért lépett be az a figura annak idején az első felvonásban.

Mi tett engem érdemessé egy olyan életre, amely túlmutat azon, amelyet a sors tartogatott számomra?

Ne más hibáiból ítéld meg a saját jövődet!

Elfogadom a jót és a rosszat is, mert a sors megtanított arra, hogy minden okkal történik, minden értünk van, és minden élethelyzet, adott probléma a lelki fejlődésünket szolgálja.

Sose szeresd annyira, s úgy önmagadat, mint amennyire téged mások utálnak
Légy kíméletes magaddal, ha mindenki bánt
Szenvedj, ha mindenki dicsér
Ne szaladj az után, amit lehetetlen kikerülni
Körülötted minden lényegesebbnek más és más a
keresztneve, de egyetlen családneve van: "Jön ő magától".

Mindenkinek megvan a maga kijelölt útja, ez azonban nem lehet egyedüli meghatározója a sorsunknak. Bizonyos dolgokban magunknak kell dönteni, választani a különféle lehetőségek közül.

A mi úgynevezett sorsunkat nem a csillagok, hanem főképpen őseink határozzák meg.

A visszatérés sohasem lehet véletlen. Azért térünk vissza valahova, hogy megváltoztassunk vagy jóvátegyünk valamit. Néha maga az Úr ragad galléron bennünket és térít vissza oda, ahol kisiklottunk a markából - vagy azért, hogy beteljesítse ítéletét, vagy azért, hogy adjon nekünk egy második esélyt.