Az öregség valójában nem az élet vége, hanem a koronája.

Minden nap és minden óra: megújulás! Az Igaz Ember ebben a végtelen folyamatban él: ezért marad örökké fiatal!

Az öregkor tragédiája nem az öregség, hanem a fiatalság.

Hadd ne kelljen már szégyellni, hogy hány évesek vagyunk! És ezt a legkomolyabban mondom. Sőt, ha van bennünk egy viszonylagos, őszinte béke, akár büszkék is lehetnénk arra, ahogy ennyi idősen kinézünk. Viccesnek tartom, amikor valaki 1-2 évet letagad, és nem értem az okát. 48 vagy 51: nem teljesen mindegy?!

Az élet elszáll, eltűnik a sok szép pillanat, és mi marad utána? Hit, reménység, szeretet, aszott test, mely már nem működik rendesen.

Mulatságos az emberi lét. Unokáimat karomba fogva úgy érzem, a gyerekeim is csak tegnap voltak csecsemők. Hetven év úgy megy el, mint egy pillanat.

Csak az veszhet el, aki
meg akar öregedni.
Ne hagyd el magad. Sokat,
még többet kell nevetni!

Törje el tükrét a szép nő ravaszul idejekorán, ne pedig türelmetlenségében utóbb, mikor már meglátta benne a kiábrándító valót.

Másznak a színek, elkopnak belőlünk.
Mennyi a csillogás egy szimpla árnyban?
Ki látja meg a holdezüst metált?

Az öregedéstől már nem félek. El sem tudom hinni, hogy valaha ilyen butaságot mondtam. Milyen gyerekes! Milyen sértő és arrogáns! De leginkább nagy-nagy butaság. Kétségbeesetten szeretnék megöregedni.

Itt a kezem, és nyujts kezet
te is, hű cimborám,
együnk igyunk, sóhajtva, hogy:
haj-hajdanán.

Az évek jót tesznek a színésznek. Minél több élmény éri, annál jobb lehet.

Hatvankilenc év érdekes kor - a végtelen lehetőségek kora - az a kor, amikor is egy egész élet tapasztalata végre jelenteni kezd valamit.

Add
meg nekem, ha megöregszem,
ne lehessen
az életemre egyetlen rossz szavam.
Ne mondhassam szenteskedőn:
ezt vagy azt megbántam,
ne köphessem szemközt magam!

A ráncok az idő sebei, amelyek néha olyannyira elmélyülnek, hogy belehalunk az öregségbe.