Amikor kezdetét veszi az öregedési folyamat, visszafordíthatatlanul hanyatlásnak indul az agy is. Bizonyos agysejtek összezsugorodnak, megszűnnek agyterületek közötti kapcsolódások, romlik az emlékező- és koncentrálóképesség, továbbá lassul a gondolkodási képesség. Ugyanakkor a dolognak mindez csak az egyik oldala. Korántsem ritka ugyanis, hogy idős emberek boldogabbak, mint a fiatalok.

Idős korban nemcsak a testi erő, hanem a szellemi képességek is hanyatlanak. Idős korban, ahogy már nem tud olyan gyorsan futni, úgy új dolgokat sem igen tud már megtanulni az ember.

Igenis van jelentősége annak, hogyan viszonyul valaki az öregedéshez, és milyen hatással vannak rá az öregedéssel kapcsolatban uralkodó eszmék. A pozitív beállítódás - ami számos tekintetben nagyon is indokolt, ugyanis sok idős ember még jó egészségnek örvend - fiatalon tartja őket.

Mint valamiféle meleg köd, úgy ereszkedik egyfajta lelki nyugalom az emberre. Immár a múlté minden harc. Egyre lassúbb lesz minden mozdulat. Az embernek tengernyi ideje lesz, és már sehová sem siet. Véget ért a különleges teljesítményekért vívott végeláthatatlan küzdelem.

A nagyon magas életkor nem jár automatikusan az agy súlyos leépülésével vagy agyi megbetegedéssel. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az öregedés hatására az egészséges embereknél is zajlanak változások az agyban.

A nyugdíj épp azt a lehetőséget teremti meg, hogy az ember járhassa a maga útját, és tovább fejlődhessen.

Az időseknél a kognitív és az érzelmi működés azért tud jobban összehangolódni, mert az idősek már megtanulták, hol az ész és hol az érzelem helye, így ezeket a helyükön kezelik.

Eljön az idő, amikor mind ugyanazt csináljuk. A gyerekek megnőnek, elköltöznek egy másik városba, vagy akár másik országba, mi pedig nyugdíjasok leszünk és mossuk az autónkat - még akkor is, ha megengedhetnénk magunknak, hogy ezt más tegye meg helyettünk. Mert egy bizonyos kor után fontos, hogy jelentéktelen dolgokkal üssük el az időnket, megmutassuk a világnak, hogy még működik a testünk, nem felejtettük el becsülni a pénzt, és továbbra is alázattal végezzük a teendőinket.

Amikor már nincs hajam és az emlékezetem elhalványul
És a tömeg nem emlékszik a nevemre
Amikor a kezeim már nem úgy játszanak a húrokon
Tudom, hogy ugyanúgy szeretni fogsz.

Látod-e magadat, évek múlása után, akit már nehéz szerelemmel szeretni? Bizony, ezek nagy kérdések. Nem az érzelem váltása a kérdés, hanem az, hogy amikor szerelmes vagy, mennyire mélyen látsz a másikba.

Az emberek nem igazán veszik észre a gondozatlan, idős embereket, mintha ezzel letagadhatnák, hogy az óra ketyegésével belőlük is ugyanilyen idős ember kezd a felszínre törni.

Szent György havának tizedik napját megint
Elértem, és ővéle hatvannégy tavaszt.
Hogy űzik egymást! melly hamar futnak az üdők
A semmiségnek tengerébe! benne van
Az, amit éltem. Halni kezdődtem, mihelyt
Kezdődtem élni.

Nyolcvan év
Ritka szép;
Hetven év
Jó, ha ép;
Hatvannégy esztendő:
Untig elegendő.

"Őrangyalom" - gondolta az öregasszony. Olyan furcsa gondolat volt, hisz az angyalnak se neme, se kora, ő meg már milyen öreg; fáradt őrangyala lehet neki, vagy az öregek angyala maga is elveszti időtlenségét, és liheg, siheg, míg ott járkál a botorkáló, egyre lassúdó léptek mögött?

Az öregedést el kell fogadni, tiltakozni ellene annyi, mint a természet ellen protestálni.