Katalógus értelemroncsok
kiszurják a világ szemét - kutyakötelességből
és az akadémiák prostituált szelleme
tuberkulózist lehel a perifériákra
a TÁRSADALMI REND pedig éhhalálra
bitangolja a gyengéket.
Ez igy van rendjén. De mindegy! szomorúan mindegy!
Mert nem lehet sem így, sem úgy.
Szél ellen nem lehet füttyölni...
Bizony véletlen szeszélyek zsarnokolnak felettünk
és kegyetlenül él a valóság.
Ma a jobboldali, holnap a baloldali ideális önkény
ül nyakunkra.
Csinálhattok - amit akartok.
Ne higgy a halál hódító hatalmában;
táncolj az élő élettel vidáman!
Csak az veszhet el, aki
meg akar öregedni.
Ne hagyd el magad. Sokat,
még többet kell nevetni!
Barangolók szerencséje, egészség, ne hagyj el;
engedd, hogy végigcsavarogjam halálom előtt még
egyetlenegyszer e költőknek is nagyobb
szárnyakat teremtő hegyi mennyországot.
Míg élek, lélegzek, míg van eszem;
a sok belém szúrt tüskét sziszegve viselem,-
de azért el nem feledem!