Az öregedés megelőzhető, de ez nem jelent halhatatlanságot. A halálozási kockázat mindig megmarad, például amikor átkelünk az úttesten, és egy autó halálra gázol bennünket.

Manapság annyi ember éri meg az öregkort, hogy már a múlté a korábbi varázs. Elmúltak azok az idők, amikor az aggastyán a bölcsesség és a végtelen életismeret szinonimája volt. Korunkban az ősz haj, a betegség és a halál egyfajta szentháromsággá olvadt össze.

Az öregedés és a betegség elválaszthatatlanok egymástól. Amikor megöregszünk, a részokok addig halmozódnak, amíg egyszer csak túlcsordul a pohár, és lesújt ránk a betegség. Az öregedés nem "normális", mert olyan károsodás, amely eredetileg nem létezett, aztán egyszer csak mégis jelentkezett.

A szervek összeomlását ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor a régi söröspohár eltörik, mert az idők folyamán hajszálrepedések keletkeztek rajta. Ugyanígy: életük folyamán az emberek is egyre több apró károsodást szenvednek el, például a dohányzás, a szabad gyökök, egy baleset vagy egy infarktus következtében. Egyetlen kisebb károsodás kevés ahhoz, hogy betegség vagy működési rendellenesség alakuljon ki. Ezért hisszük azt, hogy egészségesek vagyunk. De ha egy orvos alaposabban megvizsgálja a testünket, ő már észreveszi ezeket az apróbb hajszálrepedéseket.

Senkinél sem alakul ki "csak úgy" rendellenesség, senki sem betegedik meg "egészen hirtelen". A hiányzó láncszem, a biológiai mechanizmust elindító utolsó részok vezet a rendellenességhez vagy a betegséghez. Mint a kártyában: ahogy halad előre a játék, úgy lesz teljes a lapok alkotta sor, és a végén már csak egy lap kell, hozzá, hogy teríthessünk. A rendellenességek és a betegségek esetében annál nagyobb erre az esély, minél idősebbek vagyunk, mert a testünkben, amely már sérülékenyebb és védtelenebb, mint egykor volt, egyre több részok halmozódik fel.

Teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen a "normális öregedés" fogalma, amiről annyi orvos és beteg papol. Az öregedés meghatározása éppen az, hogy korábban nem voltak károsodásaink, most pedig vannak.

Egyetlen biológiai mechanizmus megfejtése sem szolgál olyan megoldóképlettel, amellyel megállítható az emberi öregedés folyamata.

Sokan reménykednek abban, hogy egészségesen fognak megöregedni, és hirtelen éri utol őket a halál - ez azonban csak keveseknek adatik meg. Az emberi élet vége nem túl vidám, hiszen olyan időszak ez, amikor a hiányok addig halmozódnak, amíg be nem következik a halál. A megelőzés és a korai beavatkozás következtében hosszabban vagyunk betegek, a hiányok később jelentkeznek, később halunk meg. Tehát a kellemetlenségekkel járó évek nem tűnnek el, csak későbbre halasztódnak.

Az öregedés sebességét a testet érő véletlen károsodások, a genetikai adottságaink és az életünk keretét biztosító környezet közötti összjáték dönti el. Tehát a halál időpontját az öregedés egyénenként változó sebessége határozza meg. E tekintetben igen nagyok az emberek közötti különbségek. Persze szükség van jó szülőkre is, különben nincsenek megfelelő génjeink. Meg persze mi magunk is befolyásoljuk a folyamatot, hiszen nem mindegy, mennyire kíméljük a testünket. De minden egyéb a véletlen és szerencse függvénye.

Az öregség az első kis eleséssel kezdődik, aztán a másodikkal jön a halál.

Az öregek, ha egymás közt vannak, nem is olyan öregek.

A férjes asszonyok, az anyák, az özvegyek, a nagymamák egy másik embercsoporthoz tartoztak, amely nem a megélt évek számával mérte az életkorát, hanem azzal, hogy még mennyi idő van hátra a sírig.

Az agyam még mindig szeretné ugyanazokat a dolgokat csinálni, mint fiatalon, de a testem erre azt mondja: neked elment az eszed?

Olyan fiatal vagyok még, előttem az egész halál.

Az ember abból jön rá, hogy öregszik, ha elkezd hasonlítani az apjára.