Az idősek olyasmit birtokolnak, amit a fiatalok nem. A testük is többet tud, bármennyire képlékeny, artisztikus, vagy veszített a rugalmasságából. Az embernek a teste is bölcsül.

Megöregszünk, és már nem harcolunk tovább. Aztán meghalunk.

Az embereket és a népeket is az emlékek vénítik meg.

- Mindenki felnő, nem?
- Természetesen nem. Öregszünk, ez tény, de a felnőtté válás már döntés kérdése.

Lehet megvénülni és tönkretenni magunkat nagyon fiatalon és lehet aktívan élni nagyon idős korig is. Ez tényleg választás kérdése szerintem!

A színházban minden nap szembesülünk azzal, hány évesek vagyunk. Amellett, persze, hogy ez a világ konzervál is, jó kondiban tart. Ám mindig érkeznek fiatalabbak, évről évre változik, ki milyen szerepet játszhat el. A színészek sokkal jobban szembesülnek a korukkal, mint más emberek.

Az öregedés amúgy is egy aljas folyamat, mert egyik napról a másikra nem veszi észre az ember, hanem időről időre arcon csap valamivel, hogy "Helló, haver! Ha nem vennéd észre, telik az időd!"

A mai szülők 20 év alatt akarják felkészíteni a gyerekeiket az életre ahelyett, hogy megtanítanák őket arra, hogyan tudnak egy életen át alkalmazkodni a változó körülményekhez. És azon sem igen gondolkodnak, mit tesznek akkor, ha a gyerekeik már felnőtt emberek lesznek. Végképp elmúltak azok az idők, amikor csak azért élt és dolgozott az ember, hogy felnevelje a gyerekeit, majd a szó szoros és átvitt értelmében nyugalomba vonult. Napjainkban azok a szülők, akiknek a gyermekei már elhagyták a szülői házat, egyfolytában azon törik a fejüket, mivel töltsék ki a hosszúra nyúlt életet.

A hosszú élet komoly siker, de egyúttal ijesztő kilátás is.

Sokan, amikor az öregedésre gondolnak, a szüleik vagy a nagyszüleik életét tekintik mintának, és hasonló módon képzelik el az életnek nevezett háborgó tengeren rájuk váró utat. De a nagyszüleink és a saját korunk között négy generáció született, és ezek körülbelül 100 éven ívelnek át. Éppen ezért tévedés a javából, ha a szüléink és a nagyszüleink élettörténeteiből akarjuk kikövetkeztetni, hogyan fogunk megöregedni. A mi öregkorunkra már nem érvényesek azok a történetek.

A legsikeresebbek éppen abban vagyunk, hogy egyre tovább egészségesek maradunk, aminek azonban az a következménye, hogy egyre öregebbek leszünk.

A mai idősek azt állítják, hogy az életük megkérdőjelezhetetlen érték, még a legmagasabb életkorban is. Tőlük lehet megtanulni, hogyan öregedhetünk meg úgy, hogy ne legyünk öregek.

Nem azért öregedünk meg, mert élünk, hanem egyszerűen azért, mert "vagyunk". Ez egy egyetemes érvényű elv. A könyvek, a poharak, a rugók és a mosógépek akkor is elöregednek, ha nem használják azokat. Ahogy telik az idő, az anyagban törések keletkeznek, és idővel ezek a tárgyak a legkisebb terhelésre is szétesnek. Ez ugyanaz a mechanizmus, mint amikor károsodások alakulnak ki az élőlényeket alkotó szövetekben, és az emberek megbetegszenek, majd végül a kialakuló rendellenességek következtében meghalnak.

A sors, amely néha katasztrófa alakjában nyilvánul meg, elvileg más természetű, mint az öregedési folyamat, amely belülről rágja a testet, és addig gyengíti, illetve betegíti, amíg be nem következik a halál.

Azért leszünk egyre öregebbek, mert a halál időpontja nem szerepel a DNS programjában.