Halkan ha hozzád kopogok,
ne fordíts hátat, ne menj mással,
nyújtsd a kezed, és boldogságom
add meg egy könnyű mosolygással.

Add
meg nekem, ha megöregszem,
ne lehessen
az életemre egyetlen rossz szavam.
Ne mondhassam szenteskedőn:
ezt vagy azt megbántam,
ne köphessem szemközt magam!

Élhettem volna gyönyörűen,
de most a házak énbennem épülnek
és dübörögve énbennem dőlnek össze.
Valaminek az eszköze vagyok,
mindig magamon érzek egy égő, nagy szemet,
s hányódom erre-arra, pedig
élhettem volna gyönyörűen.

Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal? -
oly mindegy ez ma már nekem.
Ahogy az ősz a fagy beálltán a virágról,
lemondok rólad, szerelem.

Szeretem is, gyűlölöm is, Uram,
egész éjjel ölelném, fojtogatnám.
Kínokat hoztál e nővel, Uram,
s úgy reklámoztad, hogy szerelmet hoztál.

Az ember keres valakit
s valakivel mindig beéri.
Sikerül betetézni
régi megalkuvásait.