Ha össze akarsz jönni valakivel, menj el egy főiskolára. Ha tanulni akarsz, menj egy könyvtárba.

A tanítvány választja ki, hogy ki a mester. Nem pedig a mester választja ki, hogy ki a tanítvány.

Tanulj meg mindent, amit lehet, amikor csak lehet, akitől csak lehet! Egyszer eljön az az idő, amikor hálás leszel ezért magadnak.

A spirituális (vagy immateriális) javak aránytalan eloszlása ma már éppen olyan nagy probléma, mint az anyagi javak eloszlásának aránytalansága, sőt lehet, hogy annál is nagyobb.

Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.

A jó tanítók gyakran unalmasak, savanyúak. Ha meg néha jó tanítót talál az ember, aki nem is unalmas, abból képes és istent farag. De amint felfedezi valami aprócska hibáját, ami nincs összhangban a nagy szavaival, úgy széthullik az Isten, mint a korhadt fatörzs. Félni kezdesz a nagy szavaktól, azt hiszed, mind hazugság. Fellengző képmutatás, ami mögött kis bűnök lapulnak. Bezzeg a rossz tanítók, azok mindig érdekesek, rendkívüliek, nincs bennük nagyzolás. Persze, hogy elkezdi utánozni őket az ember.

Itt most meg kell állítanom a tollamat, hogy mondanivalóm sorrendjét meg ne zavarjam. Mert nagy utat kell megtennem még, amíg eljutok odáig, amikor a székely gazdaember iskoláztatja nemcsak a fiait, de a leányait is.

Nem azért kell tudományokat tanulni az iskolában, hogy később mindennek magunk is utánajárjunk, hanem azért, hogy meg tudjuk különböztetni a hiteles, a módszereket szigorúan betartó tudományt az áltudományoktól. Ha erre képesek vagyunk, akkor már elég a tudomány eredményeit is csak úgy elhinni, mintha jobbfajta mítoszok lennének. Nem kell mindenkinek végigjárni a tudományos levezetés rögös útját ahhoz, hogy a nem kívánt teherbeesést elkerülje.

Minden jó azoknak jut, akik megszerzik a tudást.

A nevelés a jövő kulcsa.

Rá kellett jönnöm arra, hogy bár én, egy úgynevezett fejlett kultúrából, egy civilizáltabb világból származó ember mentem oda azért, hogy adjak és tanítsak – de végül is én kaptam többet és rengeteget tanultam olyan emberektől, akik egy, általunk, fehérek által fejletlenebbnek, elmaradottabbnak tartott társadalomban és kultúrában élnek!

Amíg lesz iskola, mindig lesz olyan is, aki bekattan tőle.

Az élvezet az alapok elsajátítása után jön.

Természetesen mindig lesz jövő tanév, de az még messze van. Tarts ki még egy kicsit, és ez az iskolaév nem lesz több, mint egy kellemetlen emlék.

Legyen bármilyen elviselhetetlen az iskola, mindenki a kizárástól retteg a legjobban.