Karikákat tartanak eléd, hogy ugorj át rajtuk, és el akarják hitetni veled, hogy ez a világ, hogy a világ karikákból áll. De nem abból áll, és soha, soha nem szabad azt hinned. A világ a Buckhorn-öböl és a Slaughterhouse-szurdok. Az a világ, az iskola pedig csak... árnyék, téboly.
Az iskola semmi, mégis a szabályai szerint kell játszanod.
Az embertől bármit elvehetnek, ételt, szállást, tiszta ivóvizet, még a barátságot is, de van egyvalami, amit soha senki nem tud elvenni: a tudásodat.
Sokan azzal vádolnak minket, hogy szabályozzuk a gondolatokat. De kérdem én, mi más lehet egy iskola célja? Kiválasztani a helyes gondolatokat, és elválasztani azokat a helytelenektől.
Ne bárányokat gyűjtsetek magatok mellé, hanem tanítsátok bégetni a farkasokat!
Az, aki átadja a tudását, és egy idő után feleslegessé tudja tenni magát a tanítvány életében.
Nagyobb elbizottság nincs, mint olly tárgyra oktatni akarni, mellyhez az ember tökéletesen nem ért.
A történelmet a győztesek írják, a tankönyvkiadók meg kinyomtatják.
Nem akarom azt mondani, hogy csak iskolázott és képzett emberek adhatnak valami értékeset a világnak. Nem így van. De azt mondhatom, hogy az iskolázott és képzett emberek, ha igazán kiválóak és alkotásra képesek valamilyen területen, ami sajnos ritka, akkor sokkal nagyobb értéket hagynak hátra, mint azok, akik csak kiválóak és alkotásra képesek. Világosabban fejezik ki magukat, és rendszerint valami hajtja őket, hogy gondolatmenetüket teljesen végigvigyék. És ami a legfontosabb, tízből kilencben több a szerénység, mint a pallérozatlan elmékben.
A mi alkotmányunk kimondja a dolgozóknak a jogot a továbbtanulásra. De ... vannak olyan rétegek, akik nehezen tudnak élni e jogukkal, mert körülményeik nem engedik. Biztosítsuk számukra a körülményeket, hogy biztosíthassuk a jogokat. Nem egyenlő jogilag az az ember, aki műveltség, neveltetési körülmények korlátai miatt egyenlőtlennek érzi magát a tanult, művelt emberrel. Alföldi tanyáink, városszéleink, falvaink fiait csak úgy tehetjük egyenlő jogúvá, ha a közművelődésben egyenlő esélyekkel indítjuk őket.
A tudás senkinek sem lehet a privilégiuma, még az egyetemeknek sem. A tudáshoz mindenkinek joga van.
Ezt teszi az iskolázottság. Megtanít, hogy képesek legyünk megérteni és értékelni az élet legkülönbözőbb területeit - a zenét, a művészeteket, a tudományt, az embereket, a természetet, saját magunkat - egy teljesen más szinten.
A tudományt nem újonnan teremti meg minden új nemzedék, a tudomány olyan, mint a folyton égő fáklya, amely nemzedékről nemzedékre száll. Világos, mi a kötelességünk azokkal szemben, akik átveszik tőlünk, s továbbviszik ezt a fáklyát: segítenünk kell őket, de ne diktáljunk nekik, mert a dogmatizmus ártalmas, gátolja a tudomány fejlődését és még inkább a tudósok nevelését.
Mindenkinek megtiltanám a második egyetemi diplomaszerzést. Amikor azt mondja valaki dicsekedve, két-három diplomám van, nem tudom hány doktorátusom, akkor általában kiderül, ott valami nincs rendjén. Valaki valamit bizonyítani akar, valaminek a hiányát leplezi.
Valódi tudással rendelkezni sokkal több bánattal jár, mint boldogsággal, több fájdalommal, mint örömmel, de az ember csak gazdagabbá válik és gyarapodik az által, ha tanul.