Lehet belőled nagy ember - és hadd legyen! -, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív - jó vagy rossz -, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.
Ki eget s földet megteremte,
Tőle jön jó és balszerencse:
Fogadd a jót hálálkodással,
A balszerencsét megadással.
Fölületesség e kor jelleme. Fölületes a munka, amit végezünk, fölületes a szerelem, a barátság, csak a gyűlölet nem az.
A kicsi Jézuska nagyon szereti a jó gyerekeket, de csak esténkint száll le a földre, a mikor ti már alusztok. Aztán mi lenne, ha ő kérdezne meg minden gyereket: jó vagy-e, rossz-e? Mind azt felelné: jó. Hej, hiszen ha úgy volna, barátom! De sok rossz gyerek van ám a világon! És azoknak is épenúgy hozzon ajándékot, mint a jóknak? Na szólj, igazság volna ez?
Az első ősz hajszál és a többi, amint következnek egymás után, magukkal hozzák a lemondó levelet az élet hívságos örömeiről; hozzák és mi aláírjuk gondolkodás nélkül, szívünknek jóleső megnyugvással. A nyugtalanító, emésztő szenvedelmeknek vége, vége... Légy áldott, első ősz hajszál, kezdődő öregség kedves hirdetője! Kezdődik a pihenő.
Kincset találhat, aki keres, a szerelmet hiába keresed, soha meg nem találod. Rátalálsz, talán épp abban a pillanatban, amelyben köznapi dolgok foglalkoztatták lelkedet...
Az emberi élet oly rövidre van szabva, mindenki lázas sietséggel munkál a maga javán, nehogy kifogyjon az idejéből, egymás megismerésére alig jut egy-egy futó pillanat.
Inkább maradjak szegény, semhogy a vagyon kiforgasson valómból. Inkább maradj te is szegény, a ki jó szívvel ad egy darab kenyeret a nálánál is szegényebbnek, semhogy duskálván a földi javakban, szív nélkül, tüntetőleg, az egész világ szemeláttára dobj kalácsot az éhezőnek.
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet -
- Csudát művel a Szeretet.
Esztendő borul esztendőre,
Az új az ót eltemeti.
Ki búsul ezen? Csak a dőre,
A bölcs mindezt csak neveti.
Isten hozott hozzánk, kedves öregünk!
Ó, mennyi szépet s jót hozál mi nékünk!
Áldott a lépésed,
Az érkezésed,
Kedves Mikulás,
Drága Mikulás!
Apró csínyekből lesznek a nagyok,
Jobb lesz hát meg se kezdened.
Hidd el, a Nap reád szebben ragyog,
Kezed ha be nem szennyezed!
Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.
Akármerre járjak, nézzek,
Mindenütt szép a természet,
Szóval ki nem mondható:
Szemnek, szívnek vidítója,
Oh áldott az alkotója,
Isten, a Mindenható.