Késve növő fának édes a gyümölcse. Márványra nehezebb írni, mint homokra, de ott aztán meg is marad sokáig.

Soha nem tudtam elfogadni azt az egyszerű magyarázatot, hogy az oktatás a gyógyír minden bajra.

Az élet iskola nélkül olyan, akár a hamu.

Néha az az érzésem, az egész gimnázium egy piszok hosszú szívatás. Ha elég kemény vagy, hogy túléld, rendben, felnőtt lehetsz.

Nevelés teszi az embert, és az ember a hazát.

Tulajdonképpen minek vesződni? Minek vesződni azzal, hogy iskolába küldjék a serdülőket? Az agyukban úgy zsonganak a hormonok, hogy senki nem várhatja el tőlük, hogy megtanuljanak egy olyan bonyolult rendszert, mint a számításos eljárás, vagy a vegytan, nem is beszélve a francia nyelv vad szövevényéről.

Az iskola: kórház a tudatlanoknak. Annak kell odajárnia, aki képtelen bármit is elsajátítani; ott aztán muszáj tanulnia, és nyugton maradnia a fenekén. Sokkal jobb megszerezni a tudást, mint tanulni. Az iskolában folyton csak a magolás, a biflázás, de semmi különlegeset nem tanulsz. Sokkal többet tanulhatsz, ha járod a világot, és nyitva tartod a szemed.

Minden hajóhad sebessége a hozzá tartozó leglassúbb hajó sebességétől függ. A tanítók gyorsasága is ezen múlik. Ők sem haladhatnak gyorsabban, mint a leglassabban cammogó diákjaik.

Csak az számít valójában tanulásnak, amit a magam módján tanulok, miközben azt teszem, amit tenni akarok.

A főiskolán az a jó, hogy megválaszthatjuk magunknak a tanárokat, és - bizonyos keretek között - a tanrendünket is mi magunk állíthatjuk össze. Amikor elkezdtem, apám azt tanácsolta, hogy ha tehetem, elsősorban tanárt válasszak, ne tantárgyat. Persze tudta, hogy bizonyos tárgyak nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megkapjuk a diplomát, de azt is, hogy egy jó tanár megfizethetetlen. Úgy inspirálja a hallgatókat, hogy közben szórakoztat is, ráadásul az ember rengeteget tanul anélkül, hogy észrevenné.

Folyton mindenkit csak nevelnek vagy továbbképeznek. Így születnek az önálló ötletek és gondolatok az agyakban. Hazajönnek, s azt mondják, amit gondolnak. Csakhogy az a baj, hogy gondolkodni nem tanították meg őket. Legalábbis a legtöbbjét nem.

A tanult ostoba nagyobb ostoba, mint a tudatlan ostoba.

A legjobb mód, ahogy az ember tanul, az utánzás. A mimézis. De csak azokat akarjuk utánozni, és csak azokat tudjuk utánozni, akik cselekednek. Aki beszél, azt nem lehet utánozni, mert ha utánzol valakit, aki beszél, akkor csak beszélsz. Az pedig unalmas. Tanulni valakitől csak úgy lehet, hogy ha az a valaki cselekszik. És nem csak cselekszik, hanem örömmel csinálja azt, amit csinál, és boldogságot sugároz.

Megfosztani a tanulástól a gyermekeinket lelkiismeretlenség.

Aki nem született tanító, akármilyen nagy tudós, amit tud, azt se tanítja meg. Aki meg az, azt is bevési a friss ifjú elmébe, amit maga már nem jegyez meg.