Ha most már azt kérdezné valaki, miképpen kényszeríthető eleven ember olyan, természete szerint önkéntes vállalkozásra, mint a tanulás, azt válaszolnám: le kell ültetni a feladat mellé, s megakadályozni, hogy bármi egyébbel foglalkozhassék.

A bölcs a bolondtól is tanul, a bolond a bölcstől se.

Mert minél nagyobbak lesznek tanítványaink, annál többek leszünk mi magunk is.

Különös dolog a tanulás; minél tovább haladok, annál több olyan dolgot látok, aminek eddig a létezéséről sem tudtam.

Tanárként az a feladatom, hogy a diákok megtalálják a saját útjukat.

A tanítás a tanulással párhuzamosan, a kölcsönös inspiráció jegyében történik. Az tanít, aki tud, egymás tudásának felülírása állandó oda-vissza ható folyamat tanár és diák között.

Az egyetem olyan, mint a katonai kiképzés: az első egy-két évben nem látsz ki belőle, annyira sok, annyira beterít. De kell ez a sok: mint amikor beleugrasz valamibe, és abban nyakig elmerülsz. Ez a sok egy darabig teher, fullaszt, de aztán átlendül valami minőségibe.

Ha egy tanítványom valamilyen sikert arat, az leírhatatlanul jobb érzés, mintha engem díjaznak.

A modern korban egy életen át kell fejlődnünk és alkalmazkodnunk. A társadalmi és technikai haladás olyan tempóban zajlik, hogy az egyszer megszerzett tudás és készségek hamar elavulnak, amire társadalmi szempontból az emberek nincsenek kellően felvértezve.

A múlttal ellentétben ma már végképp nem elég, ha a gyermekeknek csak egyetlen területen hasznosítható szakmai képzést kínálunk. Más útravalóval kell őket ellátni. A legfontosabb annak tudatosítása, hogy egy teljes évszázadon át tartó életre kell hogy felkészüljenek, és az ő felelősségük, hogy a saját pályafutásukat ennek megfelelően alakítsák.

Egy olyan tanárnak, aki a lelkét is beleteszi a tanításba, mindig megvan a hozadéka. Ott a diákok máshogy állnak a dolgokhoz.

A matematikatanár az ötletek bábája.

Ma már nem tudást kell adni a gyereknek, mert a környezet már olyan tudásrészletekkel látja el, ami nem létezett 50 évvel ezelőtt, és a gyerek nem úgy jön be az iskolába, hogy a tanító néni fogja neki felfedezni a világot, ma már neki csak egy kis eligazítás kellene. Sajnos azonban úgy tekintenek rá, mint aki semmit sem tud. Így nem megy.

A 21. század tanára sok mindent tud, de amiben igazán járatos, az a gyerek. A gyerekkel való bánásmód. A szociális érzék. A konfliktuskezelés.

Így működik az ortodoxia. A kibontakozó, veszélyes, fiatal elmét pár évre belenyomják az elmélet trágyájába, hogy hamar meddővé váljon. Aztán amikor a kreativitás utolsó pitypangvirágát is szanaszét fújta a doktrína szele, diplomát adnak a beavatottnak, és bíznak benne, hogy immáron teljesen elhülyítve tartani fogja magát a szent hagyományokhoz. Ha a gyakornok bármit megkérdőjelez, az ellenállásnak számít.