Az is lényeges, hogy ti mint szülők mit vártok el a gyerekeitektől. Segítetek levenni a válláról egy csomó megfelelni akarást, és biztatjátok, terelgetitek, hogy azt fejlessze magában, amit szeret, vagy azt követeltek meg, hogy kitűnő legyen? A gyerekek egy része annyira okos, hogy mint a szivacs a vizet, úgy szívja magába az információt. Elég csak figyelnie, tanulnia sem kell otthon. Szuper! Nagyszerű! A másik részük meg hazamegy, és két-három-négy órán át gyakorol, tanul, azután pedig szorong, ha valamit nem tud. Az ilyen gyerekből ugyanilyen, rettegő és megfelelni akaró felnőtt lesz, ami előbb-utóbb megbosszulja önmagát, mert a lelket nem lehet becsapni. Szóval, ne szívjátok a vérét! Ne akarjátok, hogy kitűnő tanuló legyen! Örüljetek, ha ez könnyedén megy, de ne várjátok el!

Csak az marad meg igazán, amit gyerekkorunkban fedezünk fel.

Balgáknak a tanulás szégyen,
bölcseknek az, ha nem tanulnak.
Ekképp a bölcs, habár öregszik,
tanul jövendő életére.

Sok bölcs hirdeti: van helyes tan,
van helytelen tan e világon.
Ritkább, hogy ezt valaki tudja,
és életével példa is rá.

Megpróbáltam az árral úszni az iskolában. De ami ott tanultam, és amit tanítani akartak, valahogy nem találkozott egymással. Nem volt közös halmazuk.

A tanuló a környezetével való folytonos, aktív kölcsönhatásban fejlődik.

A tanítás művészetének kulcsa a tolerancia, a tanulás művészetének az alázat.

Intelligencia és oktatás, amit nem fűt át emberszeretet, nem ér kutyagumit se!

Az ember részben azért jár főiskolára, hogy megtanulja: mindaz, amiben egész életében hitt, nem igaz, és semmi sem az, aminek látszik.

Ha egy előadó eredeti gondolatokat közöl, és a mondanivalója gondolkodásra ösztönöz, akkor érdemes röviden leírni azt, ami segíti a későbbi újragondolást.

Néha úgy érzem, hogy az iskolában eltöltött idő túl értékes ahhoz, hogy a tizenévesek hagyják veszendőbe menni. Az elkötelezett tanároknak nem kellene gyöngyöt szórniuk a disznók elé, hanem minden lehetőséget meg kellene ragadniuk az érdeklődő gyerekek oktatására.

A jegyzetek elméletben arra valók, hogy többször is átolvassuk őket, ám én nem olvastam el egyiket sem, és gyanúm szerint a társaim sem. Egy előadásnak nem az a célja, hogy információt adjon át - arra ott vannak a könyvek, a könyvtárak és ma már az internet is -, hanem inspirálónak, gondolatébresztőnek kell lennie.

Az a szép a tanulásban, hogy senki sem veheti el tőled.

Csak egy ostoba engedheti meg az ellenségének, hogy a gyermekeit tanítsa.

Ha egy gyerek saját tapasztalatai alapján eredményesen alakított ki egy fogalmat, akkor megalkotott valamit, ami előzőleg nem létezett, és ez a valami pszichológiai értelemben is beépül a személyiségébe, ugyanúgy, ahogy táplálékának lényeges anyagai beépülnek testébe. Ennek a tudásdarabnak olyan értéke lesz számára, mint egy kedve szerinti kép festésének, egy jó történet megírásának vagy egy izgalmas színdarab kitalálásának, amit társaival eljátszhat. Önmagában lesz értékes, mert annak az anyagnak lesz egy része, amelyből maga az élet áll.