A színház nem csak a nevetésről szól, sőt. Az a mi feladatunk és felelősségünk, hogy a nézők meglévő ismereteit bővítsük, tágítsuk, más megvilágításba helyezzük.

Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.

A tehetséges gyerek a maga szerteágazó intelligenciájával biztosan nem fog jó jegyeket hozni, és nem lesz a tanárok kedvence.

A tanár természetesen akarva-akaratlanul átad egy értékrendet, világnézetet. Ajánlok filmeket, olvasmányokat nekik - ezek nyilvánvalóan az én értékválasztásomat tükrözik. A felelősségünk abban áll, hogy határt szabjunk, és arra neveljük a diákokat, hogy önállóan gondolkodjanak. Ne fogadják el azt, amit mondok, hanem kételkedjenek.

A jó iskola a tudás örömére tanítson meg, és ne tudással vértezzen fel.

Jó tanács egy pedagógusnak: sose feledd, hogy a tanítványaid jó része tehetségesebb, mint te vagy.

Nem csak a mester módszere a meghatározó, a tanítvány kapcsolódási készsége éppúgy szükséges egy jó munkakapcsolathoz.

A tanításban az a legjobb, hogy az ember fiatalok között van, és legalább annyit tanul tőlük, mint amennyit tanít nekik.

Ma az iskolában nem azt mutatjuk be a diákoknak, hogy miről is szól valójában a matematika, és hogy mire jó, hanem műveleteket és számításokat magoltatunk velük, gyakran mindenféle mélyebb megértés nélkül. Az ő fejükben a matek egy rideg, élettől távoli, unalmas és érdektelen tantárgy lesz. Mint egy művészeti óra a nagy művészek nélkül: megmarad funkcionális mázolásnak. Amikor tehát a diák azt mondja: "utálom a matekot", az annyit tesz, mintha azt mondaná: "utálok kerítést mázolni".

A gyerekek új energiákkal teli energiaforrásként hatnak egy lemerült világban - aztán amint lehet, ők is a rendszer részeivé válnak, és még fel sem ocsúdhatnak, már ők is elvesztik erejüket.

Egy jó tanár arra tereli a fiait, amerre menniük kell. Pláne, ha látja, hogy van ösvény. Nem szabad hozzányúlni, pláne nem megfogni, vagy kényszeríteni, csak terelni. Ez a legszebb fajta tanítás.

Egy-egy rajz sok-sok mondatnyi magyarázattal ér föl.

Ahelyett, hogy a számonkérésre helyezik a hangsúlyt, a tanároknak inkább a fiatalok természetes kíváncsiságát megragadva kellene növendékeiket motiválni, játékosan tanítani a tárgyat, ahol nem az eredmény számít, hanem a játék maga.

Nem vagyok híve annak, hogy iskolába csak azért járjunk, hogy jól érezzük magunkat. Én szerettem azt a tanárt, akitől annak idején körmöst kaptam, mert jól tanított, ráadásul nem voltak jók a reflexei, és gyakran el tudtam rántani a kezemet. Nem mondom, hogy ez a jó módszer, de az jó lenne, ha a tanároknak ma is lenne tekintélye, a diákok pedig tanulnának.

Tanulj, tudj, törekedj; nyújtsd a kezed csak azért is - de akkor számolj azzal, hogy engedelmes eszköze leszel fölötteseidnek. Vagy a felsőbbség szolgálatát kell vállalnod feltétel nélkül, vagy a bandafegyelmet; vagy a kényszerítők, vagy a kényszerítettek falkája fogad be, s még jó, ha mindkettő ki nem tagad! Két tűz között állasz, két út áll előtted, mindössze kettő, s hogy kedvedre választhatsz, a rossz meg a rosszabb között - ez épp a szabadság.