A legnagyobb jutalom egy diáknak nem a jó osztályzat, hanem ha a tanára hajlandó meghallgatni őt.

A legtöbb ember számára az oktatás azt jelenti, hogy a fiatalokat megpróbáljuk egy átlagos felnőtthöz hasonlóvá tenni.

Egy tanárnak minden körülmények között morális példát kell adnia. Nem cselekedhet másként.

Az ember két dolgot szerethet a tanári pályán: a diákjait és a szaktárgyait. Ha e kettő megvan, nem kell különbet kívánni.

Tanítani jó dolog, de szerintem csak akkor lehet igazán jól tanítani, ha az ember maga is kutat. Ugyanis a tanítás öröme és lelkesedése összefügg az új információk megszerzésével. Nem baj, ha valaki nem olyan eredményes, látszólag kevésbé megbecsült kutató, akkor is jól tudhat tanítani, ha megéli kutatásában az újdonság és megismerés belső örömét.

Igazán csak az anyanyelvén tud az ember tanítani. Csak ebben tudja átadni azokat a rendkívül finom érzelmi tartalmakat, ami a tanítással jár. Enélkül egyszerűen nem érdemes belekezdeni.

Minden érdekessé válik, ha elég mélyen elmerülünk benne.

Diáknak sokat kell tanulni, tanárnak még többet.

Az egyetlen dolog, amit megtanultam a középiskolában, hogy az emberek nagyon erőszakosak.

Az internet a világ legnagyobb osztályterme.

A magániskolákban az a szép, hogy mindent egyszerűen meg lehet oldani. Az egyetlen kérdés az, hogy "mennyire" egyszerűen.

Egyetlen találkozás többet nyújthat, mint tíz év az iskolapadban, amit azzal töltesz, hogy ostobán szajkózod, amit a tanár mond.

- "Mi minden magasabb oktatás feladata?" - Az hogy gépet csináljon az emberből. - "Milyen eszközök szükségesek ehhez?" - Tanuljon, unatkozzon az ember. - "Hogyan érhető ez el?" - A kötelesség fogalmával. - "Ki szolgálhat példaképül?" - A filológus: aki magolni tanít. - "Ki a tökéletes ember?" - Az államhivatalnok. - "Mely filozófia fogalmazza meg legjobban az államhivatalnok szerepét?" - Kant filozófiája: amely az államhivatalnokot mint magánvaló dolgot az államhivatalnok mint jelenség fölé helyezi annak bírájául.

Olyan nevelőkre van szükség, akiket szintén neveltek, fölényben lévő, előkelő, minden pillanatban hiteles, minden szavukkal, hallgatásukkal hiteles szellemek, érett, megédesült kultúrák - nem pedig tanult, faragatlan tuskók, akiket ma a gimnáziumok és egyetemek "magasabb dajkának" adnak az ifjúságnak.

Nem arra mondjuk, hogy didaktikus, aki tanítani akar, hanem arra, aki hülyén akar tanítani.