A tanításban nem az a legtöbb, hogy az ember azt a tudást, amit évtizedes elméleti és gyakorlati munkával megszerzett, továbbadja, hanem ... az ember önmagát adja tovább. A személyiségét. A példát.
Ha a diák számára kényszer, amit elvársz tőle, akkor úgy is fog hozzáállni.
Az iskolában kellene megtanulnunk, milyen összefüggések kötik szorosan egybe a nyelvet, az embert, a közösségeket, a kultúrát és a társadalmat. Ott kellene megalapozni azt a tudást, amely később segít a különféle helyzetekben, hogy fölismerjük, mi a másik célja, hogy közelebb jussunk sajátunkhoz, és hogy hatékonyabban tudjunk szót érteni rokonainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal - vagy akár idegenekkel.
Azok a munkák, amikre ma készítik fel a szakképzésben a gyerekeket, már jelenleg sem léteznek, és pláne nem lesznek a jövőben. Egyre gyorsabbak a változások, és többször kell újratanulni mindent az életben, ezért az iskola rugalmasságra, vállalkozó kedvre, kreativitásra, tanulásra és újratanulásra kell hogy felkészítsen, nem pedig fix dolgok beépítésére.
Az anya nem csak az életet adta tovább: megtanított egy nyelvet is fiainak, rájuk bízta a századok folyamán lassan fölhalmozott kincset, a szellemi örökséget, melyet ő is csak letétbe kapott, hagyományoknak, fogalmaknak, mítoszoknak ezt a hagyatékát, amelyben benne él mindaz a különbség, amely Newton vagy Shakespeare és a barlangok barmai között van.
Egy rosszabbul tanított jó tananyag rosszabb, mint egy rosszabb tananyag jól tanítva.
A társadalom egyik legfontosabb tevékenysége a közoktatás. Ha egy autógyárban milliárdokat költenek egy-egy kis részlet tökéletesítésére, akkor a gyerekeink is megérdemelnének ennyit, hiszen mennyivel fontosabb az, ami velük történik.
A modern társadalmat nem a több munka, hanem a munkára való jobb felkészítés gazdagítja.
Mindenki kapja meg a neki megfelelő szellemi táplálékot, aztán, hogy az épít vagy rombol benne, már az ő felelőssége.
Aki csak benéz néha az egyetemre és nem vesz részt a hallgatói közéletben, az nem szedi föl azokat az általános műveltségbeli, magatartásbeli, hozzáállásbeli mintákat, ami szükséges ahhoz, hogy értelmiségiként teljes életet éljen.
Ugyan bárki elmehet vállalkozónak, de csak akkor lesz sikeres, ha van nyelvtudása, közgazdasági és jogi alapismeretei, meg tud fogalmazni úgy egy levelet, hogy azt a címzett komolyan vegye, és így tovább. Az általános képzettség minden szakmában előrevisz.
Ha a tanítványom jobb nálam, akkor nyilván jobb tanára volt, mint a többinek. Növendékeim minden eredménye rám vet jó fényt.
Minden tanárnál az a legfontosabb, hogy igazi pedagógiai lelkületű, tiszta szívű ember legyen, különben nem tudja átadni az ismeretanyagot.
Az okosságra valamennyire születni is kell. Az iskolai tanulmányok is sokat segíthetnek, bár nemritkán ártanak is. Mindenesetre, ha egyszer valaki alkalmas arra, hogy okos ember váljék belőle, annak a szellemét folyamatosan táplálni kell, és nem mindig csak súlyos olvasmányokkal és problémákkal.
Aki azt hirdeti, hogy garantáltan piacképes tudást nyújt, az a holnapután munkanélkülijeit képzi, mint például az az intézmény, amely ezerszámra képez ki egy év alatt "kékgalléros informatikusokat", és még munkahelyet is garantál nekik rögtön a végzés után. Azt már nem teszik hozzá, hogy a képzésük szinte biztos munkanélküliséget is garantál öt-tíz év múlva, mert akkor már egészen másra lesz szükség.