Egy színházban mindig van kockázat, mondhatni, hogy maga a színház kockázat.
A színház egy egész életet követel.
Mindenki csak addig hisz a másiknak, amíg az állításai teljesen stimmelnek azzal, amit ő gondol. Ezen érdemes lenne változtatni, jó lenne meghallgatni, meghallani egymást.
Hogy ki mekkora színész, azt csak a közönség érzi. Ő maga soha. Ő maga kétségbeesetten dolgozik a színpadon, és keres visszaigazolást. A sportoló tudja, hogy előbb ért a célba, nagyobb súlyt emelt, éppen gólt lőtt. A színésznek ez a bizonyosság nem adatik meg.
Ha egy tanítványom valamilyen sikert arat, az leírhatatlanul jobb érzés, mintha engem díjaznak.