Ha valaki napjainkban az Ótestamentum tanításait követné, bűnözőnek mondanánk. Ha pedig szigorúan az Újtestamentumét követné, őrültnek tartanánk.

A bíró ritkán követi visszafelé, egészen a forrásig a bűn és a szerencsétlenség eredetét. Csak a pusztító áradatot látja, s nem kutatja, ki tartotta kezében az edényt, amelyből az első csepp kicsordult.

A szabály fölényes ismerete tesz képessé bennünket a szabályszegés erejének és szépségének felismerésére.

Ha valaki öl - akkor gyilkos. És ha ugyanaz az ember háborús időben ezreket öl - hős lesz belőle. A társadalmat nem zavarja a gyilkolás, ám a gyilkosnak el kell köteleznie magát a társadalomnak - akkor ölhet. A társadalmat nem érdekli az erkölcs. Az erkölcs csupán csak annyit jelent, hogy meg kell felelned a társadalmi elvárásoknak.

A sorozatgyilkosok általában - illetve lényegében mindig - a saját kényszerük rabszolgái. Azért ölnek, mert muszáj nekik, nem bírják megállni.

A sors elintézi, hogyan tegyen bennünket a gonosz bűnsegédjévé.

A jó tolvajt az különbözteti meg a rossztól, hogy jó előre megérzi a veszélyt.

Fogság és magány - a két képzet rendszerint egybemosódik fogalmunkban. Tévesen! A fogoly nincs egyedül, hiszen a fogház hatalmas közösség, amiből a legszigorúbb elszigeteléssel sem tudnak senkit sem kirekeszteni, hacsak magát ki nem taszítja belőle az ember. A megalázottak testvérisége a börtön nyomása alatt születik meg. Ez teszi töménnyé, edzetté, érzékennyé.

Ha valaki elegendő időt tölt börtönben, idővel ugyanúgy nem tud mit kezdeni a fene nagy szabadsággal, mint egy trappista szerzetes, aki véletlenül bekerül New York nyüzsgő forgatagába. A szerzetes azonban legalább támaszkodhat a hitére, míg egy volt fegyencben csak korábbi bukásai és a börtönélet emléke él - és az a sohasem csituló tudat, hogy ő csak egy "börtönviselt ember", a társadalom számkivetettje.

Az emberek nem születnek terroristának. És nem is lesznek terroristák egy csapásra. De lépésről lépésre, mint amikor a földműves ültetésre készíti elő a földet, úgy alakul az életük, hogy egyre inkább hajlamosak befogadni a terrorizmus magvait.

Minden bűnösben van valami az ártatlanból is, és ez tesz felháborítóvá minden ítéletet, ami semmire nincs tekintettel.

A bűn nem hiba, bár hibának adja ki magát.

Nincs a Földön sem jóság, sem gonoszság, ezek csak aktuálisan elfogadott társadalmi konvenciók.

Nem lehet magunknak választani a bűnt és másoknak a bűnhődést.

Miért várna büntetés a rosszra, amikor azt látjuk, hogy nincs megjutalmazva a jó?