Mindaddig nem találhatják meg az összes bujkáló tömeggyilkost, amíg elrejtőzve bennem, benne, benned is kisebb adagokban, de bennünk van.

[A felnőttek világában] a brutalitáshoz elegendő indok az irigység vagy a kéjvágy.

Meggyilkolhatsz egy gyilkost, de a gyilkosságot magát ezzel még nem gyilkolod meg.

Minden bosszúszomjas cselekedet kudarcra van ítélve. A bosszúállás csak azt eredményezi, hogy a másik fél kevésbé érzi magát bűnösnek, és feltámad benne a vágy, hogy válaszoljon a kihívásokra. Semmiképpen nem visznek közelebb a megoldáshoz, hanem még több bajt zúdítanak a nyakunkba.

Minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral.

Egy alvilági figura semmire sem büszkébb, mint élete valamely tiszteletre méltó mozzanatára.

A bűntudattal meg lehet küzdeni, az nem olyan veszélyes. Ami megöli az embert, az a szégyen. A különbség óriási, de senki nem akarja tudni. A bűntudat arról szól, hogy mit tettem. A szégyen pedig arról, hogy ki vagyok, vagy mi vagyok én. A szégyen a lényemet támadja meg, a bűntudat csak a cselekedetemet.

A legelvetemültebb bűnöző lelkéhez is meg lehet találni az utat. A bűnözőket is anya szülte, kell hogy lelkükben pislákoljon valami emberi.

A magára hagyott templomot óhatatlanul birtokba veszi az ördög, de ezért sem a templomot, sem a sátánt nem okolhatjuk. A bűnösök azok, akik magára hagyták e templomot.

Nehéz a kő, és nehéz az ólom,
de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom.

Ha valaki megbánja, amit tett, az is jobb a semminél, de semmilyen utólagos megbánás nem teheti jóvá, ha az embernek öröme volt a pusztításban.

Amikor az ördög megöregszik, szerzetes lesz belőle.

Nem szabad azt gondolnunk, hogy mivel a gyónás megszabadított bennünket a bűnöktől, továbbra is bűnöket követhetünk el.

Még az erény is bűn lesz, rossz erőtül,
S egy tettől a bűn is széppé dicsőül.

Az emberek csak nagyon fokozatosan vezethetők vissza ahhoz a máskor oly magától értetődő igazsághoz, hogy senkinek nincs joga rosszat tenni, még annak sem, akinek sok rosszat kellett elszenvednie.