Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra.
Tegnap elítélték, ma a bűn a törvény.
Az a fontos mindenekfelett, hogy elkerüljük az ítéletet. Nem azt mondom, hogy a büntetést kerüljük el. Mert a büntetés ítélet nélkül még valahogy elviselhető. Van is neve különben, amely az ártatlanságunkat biztosítja: a balszerencse. Nem arról van szó, épp ellenkezőleg, hogy megelőzzük az ítéletet, elkerüljük, hogy örökké ítélkezzenek felettünk, anélkül, hogy a végzést valaha is kimondják.
Tanulj bűnbánatot. Nézz szembe a saját vétkeiddel és feloldozást nyersz. Ilyen egyszerű az egész.
Az emberi agy hozzá van szokva, hogy bizonyos mennyiségű feszültséget elviseljen. A krízisek, amikor például egy alapvetően tisztességes emberből bűnöző lesz, mindig valami kis semmiség miatt szoktak kirobbanni. Ezért van az, hogy a legtöbb bűntett érthetetlen. Mert az okuk tíz esetből kilencben az a bizonyos kis semmiség, az a kicsi többletteher: az utolsó csepp a pohárban.
Van különbség a bűnösség elismerése és a bűn bevallása között. Az előbbinek feltétele a megtörtség, a mentegetőzés olyan dolgokért, amelyeket nem lehet megbocsátani. A bevallás azonban csak a bűntett megnevezése, a maga súlyosságában.
Ha felébredek, és egy börtönben találom magam, de észreveszem a nyitott ajtót, akkor nem kell tökölni azon, hogyan kerültem oda. Azonnal ki kell sétálni onnan, és kész. Szerintem, ha bármi rosszat teszünk, lopunk, hazudunk, megcsaljuk az embereket, de elhatározzuk, hogy ezt többé nem tesszük, akkor a világ és az istenek is azonnal megbocsátanak.
Mindnyájan tettünk, vagy legalábbis tenni akartunk valami szörnyűt életünkben.
A művészet világa a színlelés világa. A műtárgyhamisító minden képén, minden hamisítványán aranyat csinál az egyszerű vonalakból.
Léteznek ördögi emberek a világon, igazán ördögiek. Néha hallunk róluk, de általában teljes sötétségben dolgoznak.
Az összes nagy vagyon a világon a bűnön alapul.
A tolvaj olyan bűvész, akit nem tapsolnak meg.
A fiatalkori bűnözés nagy része az exhibicionizmusból ered: sok fiatalnak annyira kudarcokkal teli, boldogtalan családi életben volt része, hogy az efféle rablások meg betörések közben hősnek érzik magukat.
Bűn erősíti a bűn műveit.
Engem, uram,
Annyit pofozott a piszok világ, hogy
Keserűségemben már azt se nézem,
Hol ártok neki.