A szeretet mindig jelen van, de kéjjé torzulva. Amikor a vágy kielégületlen, akkor dühösek leszünk; amikor dühösek vagyunk, illúzióba kerülünk, és amikor illúzióban vagyunk, elvesztünk.
Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
Az anyagi világban örök tűz lángol szünet nélkül. Mindenki azzal próbálkozik, hogy eloltsa, de az anyagi természet nyomorúságának e tüzét lehetetlen kioltani addig, amíg nem szilárdulunk meg tiszta tudatunkban, a lelki életben.
Amint megértjük, hogy "én nem ez a test vagyok, hanem lélek, s létezésemet a tudat jelzi", képesek leszünk arra, hogy a valódi boldogságban szilárduljunk meg.
Az embert értelmes állatnak nevezik, ám értelmét arra használja, hogy állati hajlamait fejlessze tovább, ahelyett, hogy rájönne, hogyan szabadulhat meg ebből a nyomorúságos helyzetből.
