Nem szabad azt gondolnunk, hogy mivel a gyónás megszabadított bennünket a bűnöktől, továbbra is bűnöket követhetünk el.

Vágyakozunk arra, amivel nem rendelkezünk, és bánkódunk amiatt, amit elveszítettünk.

Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.

Az embernek nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra lemondania mindarról, amihez ragaszkodik.

A sötétséget el lehet űzni a fénnyel, a fényt azonban sohasem takarhatja be a sötétség.

A szeretet mindig jelen van, de kéjjé torzulva. Amikor a vágy kielégületlen, akkor dühösek leszünk; amikor dühösek vagyunk, illúzióba kerülünk, és amikor illúzióban vagyunk, elvesztünk.

A tudás nem érzelmekből származik. Az odaadás nem érzelem - tudomány.

Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.

Az anyagi világban örök tűz lángol szünet nélkül. Mindenki azzal próbálkozik, hogy eloltsa, de az anyagi természet nyomorúságának e tüzét lehetetlen kioltani addig, amíg nem szilárdulunk meg tiszta tudatunkban, a lelki életben.

Amint megértjük, hogy "én nem ez a test vagyok, hanem lélek, s létezésemet a tudat jelzi", képesek leszünk arra, hogy a valódi boldogságban szilárduljunk meg.

Az elme mindig zavart. Néha így gondolkodik, néha amúgy.

Ha az ember nem tudja biztosan, mi a valódi boldogság, nem érheti el azt.

Minden alacsonyabb rendű dolgot könnyedén feladunk, ha valami felsőbbrendűt kapunk helyette.

Az embert értelmes állatnak nevezik, ám értelmét arra használja, hogy állati hajlamait fejlessze tovább, ahelyett, hogy rájönne, hogyan szabadulhat meg ebből a nyomorúságos helyzetből.

Van egy bengáli közmondás, mely szerint bármit teszünk a tökéletesség eléréséért, az a halál pillanatában vizsgázik.