A gonosz néha félrevezet bennünket oly módon, hogy a dolgok legegyszerűbb formáját ölti magára.

Az emberi természetben gyökerezik, hogy mindent elszenvedtetünk azzal, aki kész mindent elszenvedni igazi alázatosságból, gyengédségből vagy közönyből.

Ha én lennék a Sátán, és azon törném a fejemet, hogy mivel tudnám térdre kényszeríteni az emberiséget, a kábítószernél jobbat valószínűleg nem tudnék kitalálni.

Rendes emberek közt rendet tartani nem nagy dolog. Semmiből se áll. Gazemberekkel meg úgyse boldogul senki.

Az a haza, amely az Ördöggel cimborál, vagy akár csak kicsinyt is kokettál a Sátánnal, az folyton s folyvást ugyanazokba a bűnökbe fog beleesni, ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, rendszerről rendszerre, és az a haza a hibáit, a bűneit soha nem fogja megvallani, meggyónni, hanem egyik bűnös szisztémából a következő bűnös szisztémába fog lépni, húzva maga után régi bűneit, mint macska farkára kötött, zörgő bádogkanalat, körbe-körbe járva az őrületig.

Isten hallgat. Az ördög suttog.

Egy igazi bűnt, ha egyszer elkövették, nem lehet meg nem történtté tenni, így bizonyos tekintetben sosem tehető jóvá.

Létfontosságú, hogy akik elszenvedik az erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén. Szomorú, keserű, de fontos igazság ez.

Attól nem leszünk jók, hogy mások még nálunk is rosszabbak.

Nem tudom, mikor kötötték a világon az első biztosítást, de valószínűleg egy nappal azelőtt, hogy az első biztosítási csalást megkísérelték.

Rongyos ruhán át kis bűn is kitetszik;
Talár s prémes kabát mindent befed.
Aranyba vond a bűnöd - s az Igazság
Hiába sújt rá, megtörik vasa;
Ronggyal fedezd - s átfúrja szalmaszál is.

A névtelen feljelentéseknek megvan az a hátrányuk, hogy gyakran csak elkeseredés áll mögöttük, és nem igazság.

Nincs olyan ember, aki velejéig rossz volna.

Az emberi természet nem fekete és fehér, hanem fekete és szürke.

Kétfajta romlottság van; az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik.