Olyan nincs, hogy valaki legalább egyszer az életben ne legyen bűnbak. Mindenki valakinek a bűnbakja, ez alól, attól tartok, nincs kivétel.
Az erőszak gyökerei:
Jólét, munka nélkül,
Öröm, lelkiismeret nélkül,
Tudás, jellem nélkül,
Kereskedelem, erkölcs nélkül,
Tudomány, emberség nélkül,
Imádat, áldozat nélkül,
Politika, elvek nélkül.
Nincs nyomorultabb csaló, mint aki nyomorultakat csal meg.
A közösség szerkezete mindenkor meghatározza erkölcseit. Teremts olyan világot, amelyben a csalás, a törtetés, a hazudozás érvényesül, s másnap már mindenki gaz lesz; teremts olyat, ahol a becsület juthat előnyhöz, s másnap már mindenki becsületes.
Egy bűnözőt az nem változtat meg, hogy milyen börtönben ült, jó vagy rossz börtönben. A börtön az mindig is börtön marad. Ott is, aki akar változni, az tud változni. Csak akarni kell.
A valóságban nincsenek mesternyomozók. A nyomozás ugyanis csapatmunka.
Nincs félelmetesebb, mint a lélek szurka. Mert a testi bűnök nem érik a lelket, csak kívül kolompoznak, de ami a lélekbe hatol!...
Bárki, aki igazán a bűnüldözésre és a bűnözők legyőzésére adja a fejét, az tanuljon meg nagyon figyelni.
Néha jobb a bűnözőket védekezésre kényszeríteni azzal, hogy rágalmazó és valótlan megjegyzéseket teszünk. A taktika meglepő igazságtalansága gyakran megakasztja a bűnözőket.
Ebben az álnok világban léteznek olyan tárgyak, melyek szinte tapinthatóan rossz energiát árasztanak... elátkozottnak tűnő spatulák, kanapék, melyek szó szerint és átvitt értelemben a múlt foltjait viselik magukon, házak, melyek mintha állandóan nyöszörögnének a falaik között elkövetett bűnök miatt. Meg tudjuk ezt magyarázni? Nem. Megértjük? Nem. Tudjuk, hogy bűnözők léteznek? Igen. Abban is borzalmasan (és sajnálatos módon) biztosak vagyunk, hogy a bűnözők örökké közöttünk lesznek.
Lehet józanul tárgyalni egy bűnözővel? Ez vitatható. De az igaz, hogy az óvodai szabályok jól használhatóak a bűnözők világában. Hogy értjük ezt? Úgy, hogy ha a bűnözőnél van valami, ami neked kell, akkor legyen nálad valami, ami neki kell. Csak akkor kezdődhet valamiféle tárgyalás.
Az emberek nem követnek el bűnöket ok nélkül. A violák violamagból támadnak, a káposzták káposztamagból, a kolompérok kolompérből nőnek, a bűnök is bűnből nőnek.
Minél többet gondol valaki az erőszakra, annál erőszakosabb lesz.
Jobb, ha a bűnös él és vezekel, mint ha meghal, és megmenekül a bűnhődés fájdalmától.
Ha igaztalan támadást tapasztalunk, az, ha az elkövetőre gondolunk, táplálja a haragot és az agressziót. Empatikusabbá válunk, ha az áldozatra tereljük a figyelmünket, ami növeli az esélyét annak, hogy konstruktív irányba tudjuk terelni a haragunkat. Ekképpen ahelyett, hogy megpróbálnánk megbüntetni a kárt okozókat, nagyobb valószínűséggel segítünk a bántalmazottakon.